*Becca Prior* It Is What It Is / Tizenhetedik fejezet

Becca Prior
It is What it is

Tizenhetedik fejezet

  Harry arra ébredt, hogy Louis mocorog mellette. Gyorsan átölelte, és magához húzta, mire a vékony hang helyett enyhe dörmögést hallott.
– Olyan meleg vagy, mint egy kályha.
   A herceg szája azonnal felkunkorodott, a szerszáma pedig életre kelt, pusztán attól, hogy megérezte a fiú gömbölyű fenekét a hasához dörgölőzni.
– Ez az első éjszakánk együtt, és nem elég, hogy egy menet után kidőlsz, de még sértegetsz is? – kérdezte Harry, és beleharapott a másik vállába.
– Aúúú… először is, te aludtál el, nem én… Másodszor, nem tehetek róla, de már izzadok, úgy süt belőled a forróság.
– Mindjárt fogsz te ennél sokkal jobban is izzadni! – ígérte a herceg, és a hátára fordította a kecses testet. Már csúszott is lefelé, és mire Louis kipislogta volna a szeméből az álmot, máris Harry forró ajkait érezte meg éledező szerszámán, ahogy körülfogják, és a nyelvével simogatni kezdi.
– Mmmmm…. ezzel akarsz kiengesztelni? – kérdezte a varázsló, mire Harry tele szájjal helyeselt, és nagy kezébe vette a kis heréket, hogy lágyan megszorítsa őket. – Jó…jóóóóó…– motyogta Louis, és a fejét hátrahajtotta, ahogy talpra húzta a lábait, és ujjaival a selymes hajzuhatagba túrt.
  Harry ilyet még sosem csinált senkivel, ahogy sok minden mást sem, amit eddig csak Louis-nak tett meg, de annyira természetes volt, hogy fel sem tűnt neki. Örömmel kényeztette, és közben a hasát simogatta nagy tenyerével.
   Louis már teljesen éber volt, és kinyitotta a szemét. A hold fényénél tökéletesen látta, ahogy Harry mélyen a szájába veszi, aztán arcát behorpasztva csúsztatja ki belőle, majd kidugja a nyelvét, és körberajzolja a gömbölyű makkot. Louis nyögdécselni kezdett, amitől Harry csak még nagyobb kedvet érzett, hogy kínozza egy kicsit. Hiába húzta a haját a kicsi kéz, ő a saját elképzelései szerint izgatta, egyre mélyebbre űzve a vágy erdejében. Mikor már csak zihálás, és fájdalmas nyöszörgés volt a válasz, a száját pedig betöltötte a sós nedv, ami a feszülő hímtagból szivárgott, kicuppantotta a szájából, és felegyenesedve a sarkaira ült. Louis azonnal felemelte a fejét, és nem hitt a szemének. Harry pont most döntött úgy, hogy ennyi elég volt?! Mikor a herceg a hóna alá nyúlt, és olyan könnyen emelte fel, mint egy gyereket, panaszosan morogni kezdett. Harry szemből az ölébe ültette, aztán az ajkát kereste a szájával. Louis átölelte a nyakát, és szenvedélyesen viszonozta a csókot, ami nyers volt és mégis játékos. Kettejük közé nyúlt, egyik kezével a saját, másikkal Harry dárdáját fogta marokra – mert neki nem sikerült volna összefogni a kettőt –, majd lassú tempóban pumpálni kezdte őket. A herceg kéjesen morgott a szájába, és elfelejtett csókolni, annyira ellazult az érintéstől. Louis elvigyorodott, mert nagyon tetszett neki, hogy ilyen hatást gyakorol a férfire, de azonnal felsikkantott, mikor a herceg kutakodó ujjait érezte meg a fenekén.
   Nem kellett sokat gondolkoznia, hogy mi a terv, mert máris magában érzett egyet; majd, nem sokkal később még egyet, ahogy szétfeszítve ült a herceg ölében, és esélye sem volt a menekülésre.
   Harry szíve felgyorsult, mikor megérezte, hogy Louis még ki van tágulva az esti bujálkodástól, és alig tudta magát türtőztetni, hogy ne nyársalja fel azonnal. Mégis erőt vett magán, és inkább csak ujjait járatta benne egy darabig, de mikor érezte, hogy Louis rányomja magát, és kéjesen nyöszörög, miközben a saját nyakán lévő szívásnyomok párjait igyekszik Harryre mintázni, elvesztette az eszét.
– Most ülj bele! Azonnal! – parancsolta, mire Louis teste megvonaglott a szavaitól. Szó nélkül hagyta, hogy a herceg a feneke alá nyúljon, és felemelje. Úgy érezte, ez cseppet sem megerőltető Harry számára, és lenyűgözte az erő, ami sugárzott belőle.
– Gyerünk már! – sürgette ezúttal ő, mire a herceg felkuncogott.
– Olyan egy türelmetlen maszat vagy…
   Louis lenyúlt, beillesztette Harry méretes szerszámát, majd elengedte, mert kitört volna a csuklója, ahogy a herceg magára húzta. Egyetlen, folyamatos nyögés volt csupán, amit Louis hallatott, és már tövig befogadta a hatalmas dárdát. – Ezt már szeretem! – dünnyögte a herceg, és két kezével átfogta a karcsú derekat, majd ringatni kezdte a vékony testet. Louis érezte, ahogy belül is körkörösen mozog, és valamiért ez annyira izgató volt, hogy a torkából kéjes hangok törtek fel, miközben Harry fülét nyalogatta.
– Isteni vagy! Mozogj! Nagyon kívánlak!
   A herceg imádta, hogy Louis ilyen szemérmetlen, és beszél, miközben csinálják, ezért hátrahajolt, és a kezeire támaszkodott, hogy lássa is a gyönyörűséget, aki mocorgott rajta.
– Így jó? Hogy akarod? Beszélj!
   Louis pedig azt imádta, hogy a herceg akkor is parancsol, mikor épp az ő vágyait akarja kiszolgálni.
– Mindenhogy akarom! Azt akarom, hogy csak ezt csináld velem. Nem érdekel semmi. Csak hogy bennem legyél.
Harry kicsit megvadult, és erősen feldobta a csípőjét, amitől Louis felemelkedett és sikkantott egyet. – Igeeeeen! Durván és finoman, gyorsan és lassú tempóban… Elölről és hátulról… Ahhhh! – Újabb döfés. – És persze úgy, hogy alattam fekszel… És azt akarom, hogy egyszerre vegyél a szádba, és én is téged.
   Már csak alig hallhatóan beszélt – persze mikor nem sikoltozott –, mert a hangja cserbenhagyta. – Óóó… és azt is csináld még velem, amit este tettél. A nyelved ott… Ahhhhhh… Az ujjaid…
   Harry nem bírta tovább, mert mindent látott, amit Louis felsorolt, és akarta is, míg bele nem hal a kimerültségbe. 
– Úgy és annyiszor szeretlek, ahányszor csak akarod! Maradjunk itt így, az idők végezetéig! – lihegte Louis nyakába, mikor ismét magához ölelte, és már folyamatosan döfte, mert a vágya eluralkodott rajta. Érezte a feszes izmokat, amik körülötte pulzáltak, a gyönge karokat, amik a nyakába kapaszkodtak, a könnyű testet, ami hánykolódott a lökéseitől, és Louis leheletét a bőrén, ahogy fejét a nyakába hajtotta, mert nem tudta megtartani. Alulról nyúlt fel, Louis karjai alól, és erősen belekapaszkodott a vállaiba. A fiú felemelte erőtlen fejét, mert rájött, hogy mi következik, és látni akarta Harry vágytól eltorzuló vonásait, ahogy erőt gyűjt ahhoz, amit tervez. Egymás szemébe fúrták a pillantásukat, mikor a herceg tiszta erőből kezdett mozogni benne, izmos karjaival leszorítva, hogy ne tudjon elhúzódni.
   Louis beváltotta az ígéretét: sikított, nyögött, ismeretlen nyelven varázsigéket mantrázott, és önkívületbe esett. Harry megigézve nézte, ahogy ellazul az arca, és átjárja a fájdalommal vegyes gyönyör. Eltalálta a titkos kis pontot, amit már az ujjaival is felfedezett, és most újult erővel döfködte, mert érezte, hogy Louis teste mindannyiszor heves lüktetéssel válaszol.
– Ó, szentséges isten! Ott! Pont ott! – nyögte Louis, és próbált kettejük közé nyúlni, hogy marokra fogja a szerszámát, mert úgy érezte, menten felrobban.
– Nem! Most csak így! – szólt rá Harry, mire a fiú ismét engedelmeskedett, a fejét hátrahajtotta, és minden erő kiszállt belőle. Harry még kegyetlenebb behatolásokkal igyekezett kisajtolni az élvezetet, és úgy tűnt, sikerrel jár. A nap épp felbukkant a hegyek fölött, így a hajnali fényben már mindent tökéletesen látott. Louis arca teljesen eltorzult, a vonásai szétmálltak  ahogy közeledett az extázis felé. A szerszáma imbolygott, míg nedve szüntelenül csorgott le a formás makkon, aztán Harry hasára csöpögött, és a mellkasa úgy hullámzott, mintha minden légvételért megküzdene.
– Gyere, édesem! Azt akarom látni, ahogy attól önt el a gyönyör, hogy kitöltöm a testedet!
   Louis tudta, hogy közel a cél. Tenni már nem tudott érte, azon kívül, hogy elengedte magát, teljesen kiszolgáltatva a herceg kénye-kedvére. Belül égett, izzott minden sejtje. Az elméje már kiürült, és várta a robbanást, hogy szikrázó gyönyörrel töltse meg a testét. Tudta, hogy holnaptól varázsereje a sokszorosára nő, mert végre megtalálta azt, akiből annyi energiát meríthet, amennyit csak akar. Harry végtelen tárháza az ősi erőnek, amit csak kevesen birtokolnak. Fogalma sincs róla, de ők ketten, a valaha volt legerősebb szövetséget hozták létre ma éjjel. Egybeolvadt a két fél, és vágyuknak köszönhetően, megszületett az eltéphetetlen kötelék.  Erő és tudás összeforrt.
  Mostantól legyőzhetetlenek!
Ez volt az utolsó gondolat, mielőtt atomjaira hullott a világ. Louis szemei kipattantak, bár vakon meredt a semmibe. A teste hullámzott kívül és belül, amit Harry is tökéletesen érzett. Ő is követte, és gyönyöre minden ismert kéjt sokszorosan felülírt, mikor Louis testébe robbant. Az ő tudata is elmosódott, csak a hófehér fényt érzékelte, ami beborította őket.



.