*Becca Prior* It Is What It Is / Harmincadik fejezet

Becca Prior
It is What it is

Harmincadik fejezet

  Louis és Harry könnyeiket törölgetve örültek a lovaknak. Hófehér vágtában érkezett, nem sokkal azután, hogy Selena gyengéden a földre engedte Csillagot, míg a kiscsikó már ott várta őket, halkan nyerítgetve, örömében néha felrepülve egy picit. Az anyja, bár alig volt benne erő, lenyalogatta, és körbesimogatta az orrával, aztán az apuka is csatlakozott, mikor megérkezett.
– Ennél szebb dolgot még életemben nem láttam… – mondta Louis és Harrynek dőlt, aki hátulról ölelte át.
– Én igen… Téged! – válaszolta a herceg, és belecsókolt a nyakába.
   Louis megborzongott a lágy érintéstől. Épp meg akart fordulni, hogy végre csókba forrjanak, mikor távoli lódobogást hallott. Mindketten a hangok irányába fordultak, és meglátták a közeledő ménest. Lovak áradata hömpölygött ki a fák közül. Liam vágtázott elöl (Fürge vidáman dobta fel a lábait), mögöttük Zayn és Niall, aztán vagy száz ló, mind sovány, de boldog.
   Mikor odaértek Harryékhez, a lovasok leszökkentek a nyeregből, a ménes pedig tisztes távolságban állt meg tőlük, mert még nem tudtak megbízni az emberekben.
– Hát ezek? – kérdezte Louis, és kiállt a körből, hogy belehallgasson a lovak beszélgetésébe. Liam tanácstalanul tárta szét a kezét.
– Be voltak zárva egy nagy karámba, és egy kunyhóban valami borzalmat láttam…
   Louis szeme elfelhősödött, mire Harry azonnal utána mozdult és átölelte.
– Mi történt, szerelmem? – kérdezte halkan.
– Kínozták őket. Simon úgy kísérletezett velük, mintha nem élőlények volnának. Szörnyeket akart kreálni belőlük.
   Harryt leverte a hideg veríték.
– Hol van az a rohadék?
– Már elment… Látta, hogy veszít, ezért elmenekült. Biztosan a várába ment, és ott szövögeti tovább a bosszúját…
– Csak szövögesse! Amíg otthon marad, nekünk nem tud ártani. Már tudom, hogyan uraljuk az erőnket. Nincs, aki legyőzhetne minket! – állította Harry meggyőződéssel, mire Louis elmosolyodott, és félig a karjába fordult, hogy egész tenyerével megsimogassa a herceg arcát.
– Igen, így van… De azokra is gondolj, akik az ő királyságában sínylődnek.
– Igen, tudom! Elmegyünk, és felszabadítjuk őket. Megküzdünk Simonnal, de előbb itt kell rendet tennünk… – ígérte a herceg.
 Louis bólintott, mert ő is így gondolta. Mielőbb szeretett volna mindenkit felszabadítani a gonosz uralom alól, majd nyugalomban elvonulni, és boldogan élni Harryvel.  
– Nos, ebben a tervben csak az a bibi, hogy én leszek a király… és egy király ritkán él távol a királyságától, egy láp mögött, egy erdei kunyhóban…
   Louis felkapta a fejét.
– Te olvasol a gondolataimban? – kérdezte csodálkozva.
– Nekem is ugyanilyen meglepő, de ezek szerint igen… Nem csak az erőn osztozunk – kacsintott rá Harry.
– Akkor ezentúl kordában kell tartanom az elmém… – húzta össze a szemöldökét a mágus.
– Inkább engedd szabadon! Alig várom, hogy lássam a vágyaidat.
– Inkább megmutatnám őket, mint elképzelném – válaszolta Louis, és beharapta az ajkát, amitől a herceg erős késztetést érzett, hogy üstöllést lóra pattanjanak, és meg se álljanak az első fogadóig.
– Khmmm….– krákogott közbe Zayn. – Nem akarlak megzavarni benneteket, de az van, hogy Selena felajánlotta…. – A sárkány itt köhögött egyet, amitől kisebb lávaeső hullott mellettük. – Jó… Jó… Szóval Niall megkérte Selenát, hogy dobjon haza bennünket – pirult fülig a zord lovag.
   Louis egyből elvigyorodott, Harry egy pillanattal később.
– Persze, menjetek csak. Mondjátok meg apámnak, hogy jól vagyok, és Liammel nemsoká hazatérünk, de még van egy kis elintéznivalónk.
– Rendben! – válaszolta Niall, és megölelte a herceget. Zayn férfiasan kezet rázott Louis-val, aki nem bírta megállni, és egy pici villámot szúrt a lovag tenyerébe. Zayn felhördült, elkapta a kezét, és úgy szorongatta, mintha le kellene vágni.
– Máskor esetleg inkább te is ölelj meg! – kacsintott rá a mágus, mire Zayn csak morgott valamit a bajsza alatt, de azért magához húzta, és esetlenül hátba veregette a vékony kis alakot.
   Mikor véget ért a búcsúzkodás, Selena leengedte az egyik szárnyát, majd ahogy Niall fellépett, az orrával picit meglökte a fenekét, hogy könnyebben kerüljön a helyére. Zayn felhördült, és jó erősen rátaposott a sárkány egyik lábujjára, mire az lenézett, a szája kaján vigyorba szaladt, aztán a lovag gallérját csippentette a fogai közé, és feldobta a saját hátára.
– Pfujj, de büdös a szád! – kedveskedett Zayn, Louis és Harry pedig felhúzott szemöldökkel nézték az eseményeket.
– Szerelmi háromszög… – szólalt meg Liam. A két másik férfi leesett állal nézett a kovácsra. – Niall igazi szívtipró… – egészítette ki előző állítását Liam, majd megrántotta a vállát, és nyeregbe szállt. – A kastélyban találkozunk – kiáltott le nekik. – Holnap!
   Aztán egy integetéssel ellovagolt az ellenkező irányba, mint kellett volna. A lovak, amik eddig szép csendesen álldogáltak, utána eredtek, és felvették a szokásos formát, ahogy a ménesek teszik meg a hosszú utakat. Zayn és Niall lovai is csatlakoztak hozzájuk.
– Hová megy? – kérdezte Harry.
– Szerintem felviszi a lovakat a hegyekbe, ahol háborítatlanul erősödhetnek, anélkül, hogy bárki zaklatná őket.
– Remek terv! – bólintott Harry. – És akkor mi most végre visszamegyünk, te meg odavarázsolod a kunyhónkat a kastély valamelyik szobájába?
   Louis csak nézte egy pár pillanatig, de utána elégedetten elmosolyodott:
– Na, ez a remek terv! – válaszolta, majd felpattant Hófehérre, aztán a karját nyújtotta a hercegnek, aki gondolkodás nélkül összefonta a kezeiket, és a párjába kapaszkodva lendült Louis mögé, majd intett Csillagnak, aki még mindig kissé erőtlenül indult utánuk, de mikor Angyal mellé lépett, és fejével nekidörgölőzött az anyja oldalának, a kanca azonnal kihúzta magát, és boldogan nyargalt Hófehér mögött.

***

   A várudvar szinte üres volt, amikor beértek. Minden nyugodt volt, és szokatlanul csendes. Harry csúszott le először a lóról, majd leemelte Louis-t, és egyből meg is csókolta, ha végre szemből ölelhette magához.  
  Belefeledkeztek az édes ízekbe, mikor halk krákogás zavarta meg őket. James közeledett rövid lábain, és úgy tűnt, mintha gurulna.
– Szép éjjelt, mesterem, hercegem! – köszöntötte őket. – Már kezdtem aggódni…
– Semmi gond, Corden – rázott vele kezet Harry. – Itt minden rendben? – kérdezte, és körbenézett a fáklyákkal megvilágított udvaron.
– Igen, minden a legnagyobb rendben. Kiderült, hogy a foglyok között, akiket kiszabadítottunk, ott volt a hajdani király, akit Taylor börtönbe vetett, és hosszú évtizedek óta tartott a pincében.
– Csak nem az öreg, aki már élni sem akart? – kérdezte Harry, mire James bólintott.
– De, de… ő az! – mosolyodott el. – Mikor elmentetek, és a maradék sereget legyőzte a fellázadó nép, valaki felismerte a sarokban gubbasztó matuzsálemet. Kiderült, hogy ő McKellen király, és már ma este meg is választották, így ismét jogos uralkodója van a birodalomnak.
– Ejha! Ez aztán a nem várt fejlemény – örömködött Louis, és oldalról átölelte a herceget. Látszott, hogy egy percre sem tudják elviselni az érintés hiányát.
– Előkészítettünk egy lakosztályt a keleti toronyban, amit Taylor sohasem használt. Kissé ósdi a berendezés, de szerintem tetszeni fog nektek… – mondta Corden, majd egy kulcsot nyomott a mágus kezébe, és a várudvar másik végébe mutatott, ahol egy vaskos kőtorony emelkedett, egészen a domboldalon. – Csak a tiétek. Senki sem lakja – kacsintott a varázslóinas, mire Louis megölelte, és megveregette a vállát.
– Itt az idő, James, hogy kilépj az árnyékomból. Mindent megtanítottam neked, amit lehetett, és szeretném, ha segítenél a királynak, hogy ujjá építse a birodalmát. Tudom, hogy nagy hasznára leszel; az emberek szeretni és tisztelni fognak. A tudásodat csak jóra használd, és keress magadnak egy mátkát! – mondta Louis, és mélyen Corden szemébe nézett. Az apró, malac szemek megteltek könnyel, de Louis folytatta: – Ezennel teljes jogú varázslóvá avatlak, James Corden. Esküdj, hogy soha nem cselekszel a saját érdekedben, és mindig a jót szolgálod!
– Esküszöm! – válaszolta némi pátosszal, de habozás nélkül egykori segédje, aki úgy kihúzta magát, hogy fél fejjel magasabbnak tűnt. – De ehhez egy uralkodó jóváhagyása is kell… – mondta kissé lelombozódva.
– Én, Harry Styles, Larrieföld leendő királya, áldásomat adom a mesteri címedre – mondta a herceg, nem kevesebb ünnepélyességgel, és előhúzta a kardját, hogy a térdre ereszkedő Corden vállára fektesse. – Mostantól Corden mester vagy, Modestia varázslója.
   James majdnem el is ájult a megtiszteltetéstől, és öröme átjárta a lelkét.
– Meg fogom hálálni belém vetett bizalmatokat!
– Máris kezdheted – mondta Louis türelmetlenül, és kicsit meglökte Harry kardját, hogy az azonnal tegye vissza a hüvelyébe. – Intézd el, hogy senki ne zavarjon, míg úgy nem döntünk, hogy kialudtuk magunkat!
   Harrynek felszaladt a szemöldöke, de aztán rájött, hogy ez a szalonképes verzió arra, amit csinálni fognak, úgyhogy bólintott, és kézen fogta a varázslóját.
– Úgy lesz, uram! – felelte Corden, és cinkosan rámosolygott.
   Még sokáig nézte, ahogy a két karcsú alak egy fáklya fényével övezve siet át az udvaron, majd eltűnik a toronyban. Hallotta a nehéz fémzár kattanását, és szélesen elvigyorodott.
– Persze…  de alvás, az nem lesz, annyi szent!

.