*Becca Prior* It Is What It Is / Huszonötödik fejezet

Becca Prior
It is What it is

Huszonötödik fejezet

  Innentől minden egy pillanat alatt történt. A kedves, fiatal arc eltorzult, a vonási szétestek, míg a keze átváltozott, és öreg, karvalykörmű ujjaival egyenesen rájuk mutatott:
– Ott vannak! Kapjátok el őket! 
   Harry nem tudta levenni a szemét az előtte lezajló szörnyűségről. Az ismert, és mára megkedvelt lányból egy vén satrafa lett, aki égő tekintettel, bosszúszomjas ábrázattal, kegyetlenül vihogott, míg mindenfelől felfegyverzett harcosok törtek rájuk. Zayn és ő egymásnak vetették a hátukat, és előrántották a kardjukat, Niall és James pedig szembefordultak egymással, ujjaikat összefűzték, és ismeretlen nyelven varázsigét mormoltak. Liam a pajtába rohant, és elkötötte Csillagot, aki közben annyira erőre kapott, hogy azonnal kitépte magát a kezéből, és a gazdája segítségére sietett.
   Az első rohamot visszaverte a két gyakorlott harcos. Harry úgy vágta le az ellent, hogy közben le sem engedte a karját, Zayn pedig nagy íveket írt le a pengével, és elegáns mozdulatokkal nyisszantott le karokat, fejeket.
   Niall és Corden körül forogni kezdett a szél, és a széttaposott szalma lassan a levegőbe emelkedett. Mindketten megfeszültek, a nyakukon kidülledtek az erek, de nem mozdultak, csak fáradhatatlanul mantrázták a varázsigét, míg már a kisebb kövek, majd a vödrök, vasvillák is körtáncba kezdtek.  
  Harry elhajolt egy felé szálló deszka elől, aztán oldalba bökte Zaynt, aki megértette az üzenetet, és egymásnak vetett háttal beléptek a kis forgószélbe, hogy védve legyenek.
Harry épp kezdett idegeskedni, mikor Csillag szökkent mellé, és a kantárjába kapaszkodva húzta magával Liamet. A herceg megkönnyebbülten felsóhajtott, és egy pillanatra kifújta magát, míg az ellenség odakinn gyülekezett tehetetlenül. Egyik-másik arra bátorkodott, hogy megpróbáljon belépni a belső körbe, de a tornádó úgy kapta fel, mint egy játékbábut, és ordítva, sikítva forgatta körbe-körbe.
– És most? – kérdezte az fejét oldalra fordítva Zayn.
– Fogalmam sincs! – rázta meg a fejét Harry, és tényleg nem tudta, meddig tudja tartani a két kismester ezt a varázslatot. Látszott, hogy erejük egyre fogy, és azzal együtt a forgószél is lassan elcsendesedett. Mire elült a por, és az ellenfél is összeszedte a bátorságát, hogy újabb próbát tegyen, Zayn és Harry felkészült az újabb fordulóra, és Liam is szert tett egy baltára, amit az egyik földre zuhant, ájult porkolábtól vételezett.
   Immár hárman állták körül a védtelen mágusokat, de látszott, hogy esélytelenek. Közben vagy tízszeres túlerő gyűlt össze a kis téren.
Mikor épp nekik rontottak volna, egy fülsiketítő, sátáni kacaj töltötte be az étert.
– ELÉG! – kiáltotta a királynő, majd a szétváló haderő között, kecsesnek szánt mozgással közeledett. Koponyáján pár szál, szürkésfehér haj meredezett, fáradt, ráncos szemeit fénytelen hályog fedte el. – Tegyétek le a fegyvert! – szólt a harcosokra, de Zayn, Liam és a herceg csak még feljebb emelte a karjait, két marokra fogva a kardot, baltát.
– Herceg! Neked kell belátnod, hogy vesztettetek. Ha nem akarod végignézni a barátaid halálát, engedd le a kardodat! Felesleges a vérontás. Ha megteszed, garantálom, hogy nem esik bajuk!
   Harry körülnézett, és tudta jól: a banya igazat szólt. Semmi esélyük ekkora túlerő ellen. Lassan engedte le a fegyverét, mire Zayn egy dühös nyögéssel követte, Liam pedig egy fáradt sóhajjal dobta el a szekercét.
   Niall szólalt meg halkan.
– Harry! Kérlek, ne engedd szabadjára a dühödet. Abból táplálkozik…
   A herceg csak bólintott, aztán előrelépett, hogy elsőként az ő csuklóján kattanjon a bilincs. Mikor felnézett, Csillag zavarodott tekintetével akadt össze a pillantása. Majdnem meg is feledkezett a lováról! Minden erejét összeszedte, kizárta a külvilágot, és gondolatban azt üzente: „FUSS! MENJ EL INNEN, MERT VELED ÉS ANGYALLAL OLYAN ERŐHÖZ JUTNAK, AMI A VILÁG VESZTÉT OKOZZA! KÉRLEK!” – a szemeit elfutották a könnyek, mert tudta, Csillagnak most választania kell a kicsinye, és a világ sorsa között. Ez olyan volt, mint amikor neki kellett választania, hogy Louis-val maradhat-e, vagy sem. Csak remélte, hogy a lova is olyan erős lesz, mint ő volt.
   Csillag rázta a fejét, felágaskodott, körülötte mindenki szétfutott, de aztán visszaereszkedett a lábaira, és szomorúan nézett Harryre. – Könyörgöm! – kiáltott rá a herceg, és a ló összerezzent. Aztán lehunyta hosszú pillákkal övezett szemeit, majd akkorát nyerített, hogy sokan befogták a fülüket, míg volt, aki térdre esett ijedtében. De mire bárki felocsúdott volna, a ló berogyasztotta hátsó lábait, majd erejét összpontosítva felugrott, és a sokadalmon átvágva elszelelt, három legázolt testet hagyva maga után.
– A hétpitvaros pokolba! – sikoltotta Taylor. – Honnan volt ennyi ereje?
   Mindenki lehajtott fejjel állt a szolgálók közül, és tanácstalanul a földet nézte, kezeit széttárva, és reszketve a királynő haragjától. Tudták jól, hogy haragja nem ismer kegyelmet. Ilyenkor egy krajcárt sem ér az életük.
– Én etettem meg varázsfűvel! – szólt Harry, mire a banya vaksi szemei ráfókuszáltak, és hegyes kis fogai is kivillantak, úgy felhúzta a pofáját.
– Egy okkal több, hogy neked viszont lassú halálod legyen!
   Niall felnyikkant, Zayn morogni kezdett, Liam lábait szétvetve lépett a herceg elé.
– Azt mondtad, nem esik bántódásunk… – szólt vékony hangon James.
– Nektek… De a hercegről nem beszéltem! – válaszolta a boszorkány, mire Harry egy nagy sóhajjal bólintott.
– Igaz.
– Nos, akkor a kíséreted a börtönömben tölti élete hátralévő részét, de először végignézik, ahogy elbúcsúzol ettől a sártekétől.
   Előléptek a zsoldosok, akik vastag láncokat fűztek a bilincsek karikáiba, és rángatni kezdték a foglyokat, akik vergődve, zokogva próbáltak belekapaszkodni a hercegbe, de ő csak nyugodtan állt, lábait erősen  megvetve, vállait leengedve, arcán tökéletes nyugalommal.
– Na mi van? Ilyenkor nem sajnálod, hogy többé nem tarthatod a karodban a csinos kis legényt, aki után annyira vágyakozol? – kérdezte számítóan Taylor.
– Nem. Már nem. Ő boldog lesz nélkülem is – hazudta Harry, és gondolatban még egyszer megpróbált üzenni a szerelmének, hogy bocsásson meg neki.
– Nocsak! Micsoda felnőttes hozzáállás! – szűrte a fogai közt Swift, és magában átkozta a herceget, amiért nem engedi szabadjára a dühét. Minél jobban ágálna a halál ellen, minél nehezebben adná a lelkét, ő annál több erőt szívhatna el belőle, és talán – pedig végig ebben reménykedett –, a belőle nyert fiatalságból is kaphatna pár évnyit. Ismét szép és vonzó lehetne, míg a herceg ifjúsága el nem hamvad, mint mindenki másé a földön.
– Nem fogom táplálni a gonoszságodat! – jelentette ki határozottan a herceg. – Ha meg kell történnie, essünk túl rajta mielőbb!
Taylor ciccegett egyet, de aztán lemondó sóhajjal felemelte csontos kezét:
– Legyen kívánságod szerint! Hozzátok! – intett a katonáinak, majd uszályát maga mögé dobva sarkon fordult, és elindult a kastély felé.
   Harryt nem kellett rángatni. Méltóságteljesen lépkedett a négy, megtermett fegyveres között, és a tartása olyan fenséges volt, hogy az alattvalók, akik a nagy perpatvarra ledermedtek az udvaron, szinte mind önkéntelenül térdet és főt hajtottak előtte, míg a menet elvonult.
   A herceg gondolatban máshol járt. A magas fűben feküdt Louis karjaiban, lágy csókokat érzett az ajkain, és boldogság járta át. Köszönetet mondott az isteneknek, hogy rövid földi léte alatt megtapasztalhatta a teljességet és a szerelmet. Hálás volt, amiért rátalált a párjára, még akkor is, ha nekik csak ennyi adatott. Elmondott egy utolsó fohászt, amiben arra kérte a teremtőket, hogy kegyelmezzenek meg Louis-nak. Ne az ő hibájából fosszák meg a világot a jótól. A gyógyítótól, aki annyi emberen és állaton segíthet még. Könyörgött, hogy Louis nélküle is élhesse az életét, és emlékeiben őrizze a csodát, amit együtt éltek át. „Tudom, elég erős leszel, hogy megtörd az átkot! Nem viszem magammal a lelkedet! Neked még itt van dolgod, és én azt akarom, hogy véghezvidd, amire születtél! Kérlek, szerelmem, légy erős, és küzdj! Maradj olyan, amilyennek én szeretlek! Vidámnak, erősnek! Utolsó leheletemig a tiéd vagyok!” – üzente gondolatban, és remélte, mikor elszáll belőle az élet, és Taylor kiszívja a lelkét, ez a kicsiny darab kiszökhet valahogy, és eljuthat Louis-hoz, hogy tudassa vele utolsó kívánságát.
 Tudta, hogy szerelme engedelmeskedni fog neki, és harcba száll az átokkal.
 Ez az egyetlen esélyük…



.