*Becca Prior* It Is What It Is / Huszonnegyedik fejezet

Becca Prior
It is What it is

Huszonnegyedik fejezet

  Harry már látta a karámokat, de valahogy egészen másképp néztek ki, mint a múltkor, mikor itt járt. A földet rothadó, bűzös szalma fedte, a vályú szárazon ácsingózott a napon, mellette széthagyott vedrek hevertek. A pajta dülöngélő oldalait rozsdás vasszegek tartották a helyükön, nyikorgó hangszerként szolgálva a könnyű szélnek. Harry összezavarodott, és nem is tudta hirtelen, hogy merre menjen…
   Egyszercsak halk nyihogást hallott a háta mögül, és ahogy megperdült, már meg is látta Csillag tündöklő hókáját, ahogy világít a homályos sarokban. Futva indult a ló felé, akit eltakart előle a magas deszkafal. Mikor az oszlopba kapaszkodva sietősen befordult, a lábai földbe gyökereztek. A kanca alig állt a lábán, a hasa beesett, bordái egy hordó abroncsaira emlékeztetően álltak ki az oldalán, erős, izmos vállai helyén kiálló csontok szúrták a vékony bőrt.
– Istenek! Mit tettek veled? – kérdezte a herceg, és máris a ló nyaka köré fonta karjait, hogy átölelve kicsit átvegyen a súlyából, és sírva fúrta arcát a szürke, csomókban lógó sörénybe. – Szépségem! – suttogta, míg Csillag erőtlenül hajtotta a vállára a fejét. Így álltak, a pillanat megkövült. Harry képtelen volt elengedni a szeretett állatot, a lónak pedig nem volt annyi ereje, hogy ő mozduljon el. Végül a herceg vett erőt magán, és könnyeit kézháttal kitörölve a szeméből, nehézkesen hátralépett. – Várj! Hozok vizet, és keresek valami abrakot!
  Csillag nekidőlt a deszkáknak, és üres tekintettel nézett vissza rá. – Hol van Angyal? – kérdezte Harry, és gyorsan körbenézett, de a csikónak se híre se hamva nem volt. A kanca megrázta a fejét, és nagy, kifejező szemeit ellepték a könnyek. Harry leejtette a vállait, és olyan düh kezdett benne éledezni, amit még soha nem érzett. Átverték! Ezek szerint csak álom volt, amire emlékszik. Lehetetlen, hogy Csillag pár nap alatt ilyen állapotba került. Sarkon fordult, gyors lépteivel átvágott a pajtán, kilépett a napra, és egyenesen felkenődött Zayn mellkasára, aki kivont karddal óvatosan lépkedett a fal mellett.
– Hercegem! – kiáltott fel örömében a lovag, majd észbe kapva, halkan folytatta: – Épségben vagy?! És szabadon?
– Én igen, de Csillagot éheztették, nem tud járni, és nincs meg a csikó… – mondta fejét rázva Harry, miközben folytatta útját a kút felé. Liam azonnal mellé lépett, és erejével szinte reptette felfelé a nagy vödörnyi vizet, ahogy tekerte a nehézkes kereket, amin a kötél forgott sebesen.
   James lépett elő, szemeiben igazi elszántság, és kegyetlen düh villogott.
– Hol van? – kérdezte, és mikor Harry az istálló felé mutatott, Niallel a sarkában elrohant rövid kis lábain. Mire a másik három férfi követte őket, Corden már a kanca mellett állt, óvatosan simogatva a hasát.
– Majdnem éhen halt – állapította meg a varázslóinas, mire Harry felhördült.
– De akkor miért éheztetik?
– Mert csak így tudják kordában tartani. Ha ereje teljében lenne, te is tudod, hogy senki nem tudna a közelébe menni.
Zayn bólintott, egyetértése jeléül.
– Az biztos.
– De így nem tudna kihordani másik csikót sem – mondta Harry ismét könnybe lábadt szemekkel.
– Az anyai szervezet csodálatos… – ellenkezett James. – Mindent a kicsinyének juttat, míg ő csendben éhen hal…
Mindenki elcsendesedett, olyan súlya volt a kiejtett szavaknak.
– Hogy vigyük el innen? – kérdezte Niall, mire mindannyian ránéztek.
Tanácstalan pillantásokat váltottak, mikor Corden elkezdte felkutatni a zsebeit. Hatalmas köpenyén volt vagy húsz, minden ráncban egy, de a legtöbbet üresen forgatta ki. – Mindenemet elvették! – mondta kétségbeesetten, de végül, egy jelentéktelen kis ráncban rátalált egyre, amiből tele marokkal húzta ki a kezét.
Felsikkantott az örömtől, és bár a többiek értetlenül meredtek rá, odalépett a lóhoz, két tenyerébe vette azt a kis akármit, amit talált, és a szája elé tartotta.
– Azt hitték, csak széna! – nevetett a többiekre, amíg Csillag lassan eszegette az elég tartott fűszálakat. – Csakhogy, ez varázsfű! Még otthon szedtem a réten! – mondta James, és kiürült kezével megsimogatta a paripa homlokát. Adjatok neki vizet, és egy óra múlva jobban lesz. Nem fog száguldani, hetek kellenek, hogy rendbe jöjjön, és nem bír el egy lovast, de a saját lábán tud velünk tartani! – bólogatott a kis varázsló, míg a többiek hitetlenkedve ingatták a fejüket. Liam tért először magához, és odalépett Csillaghoz, a szája elé tartva a nehéz vödröt, a ló pedig szomjasan kortyolni kezdett, és közben egyre hangosabban fújtatott. Harry nézte, és szinte érezte, ahogy erőre kap.
Megkönnyebbülten sóhajtott fel, de aztán eszébe jutott, hogy még nem indulhatnak…
– Meg kell keresnünk a csikót!
– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet… – szögezte le Zayn.
– Kinőttek a szárnyai – mondta Harry, aztán halkan tette hozzá: – Ha igaz.
   Niall felkapta a fejét, mert érezte a herceg hangjából kicsendülő bizonytalanságot. – Belemásztak az álmaimba! – bukott ki a Harryből, mire James a szája elé kapta a kezét.
– Akkor megláthatták Louis-t is!
Gondterhelt csend telepedett rájuk, míg mérlegelték a lehetőségeket.
– Nem hiszem, hogy rájöttek a kötésre… – gondolkodott hangosan Niall. – Akkor már se a herceg, sem mi nem élnénk…
– Ez igaz! – adta meg magát James, és mintha kissé megkönnyebbült volna.
– De azt biztosan tudják, hogy egy ifjút szeretsz… – mondta Liam, tőle szokatlan módon megállapítva a tényállást.
   Harry bólintott.
– Minden éjjel őt láttam magam előtt…
   Zayn szíve elfacsarodott a gondolatra, hogy neki kellene elszakítva lennie Nialltől, és érezte, hogy nehézkesen veszi a levegőt.
– Vagy tudják, és úton vannak, hogy megzsarolják – mondta halkan Corden. – Ha azt mondják neki, hogy jöjjön ide, vagy kivégeznek téged, biztos, hogy minden józanságát félredobva rohan. És ki tudja… lehet, hogy Simon, vagy a királynő tud valami mágiát, amivel élhet…
– Mire gondolsz? – kérdezte Niall, és máris érezte, ahogy a gyomra összeszűkül.
– Nem tudom… Lehet, hogyha rákényszerítik őket az egyesülésre, akkor közben elszívhatják a felgyülemlő energiát, vagy, ha egyiküket a másik szeme láttára végzik ki, akkor a mérhetetlen fájdalomból táplálhatják gonoszságukat. De ezek csak az én teóriám…
– Egyik borzasztóbb, mint a másik… – mondta Zayn halkan, és már a torka is kapart. Nem volt hozzászokva ilyen érzelmi sokkhoz.
– Nem engedem, hogy baja essen! – szűrte a fogai közt Harry, mire Niall azonnal hozzálépett, és a vállára tette a kezét.
– Hercegem! Kérlek, próbálj nyugodt maradni. Olyan erő sugárzik belőled, amit a föld másik felén is megérez egy szakavatott mágus.
   Harry lehunyta a szemét, és mélyeket lélegzett. Látszott, hogy erőnek erejével igyekszik lenyugtatni zaklatott idegeit.
– Akkor is meg kell találnunk a csikót! Ha valóban táltos, akkor nem kerülhet a kezükbe. Nemsoká repülni fog, és akkor egyetlen nap alatt uralmuk alá hajthatják a földet! Mire híre menne a dolognak, már mindenki a rabszolgájuk lesz.
   Ismét mindenki hallgatott, mert a felvázolt szörnyűség túl kézzelfogható volt, és bennük rekedtek a szavak.
– Ha itt nincs, hol tarthatják? – kérdezte Liam, aki a leggyakorlatiasabb volt közülük.
– Nyilván van egy hely, ahol az értékesebb jószágokat tartják. Tudomásom szerint van itt aranytojást tojó tyúk és aranyszőrű bárány is – mondta James.
– Akkor azért a mérhetetlen gazdagság! – biccentette oldalra a fejét Zayn, és halkan füttyentett is egyet.
– Merre keressük őket? – kérdezte ismét Liam, mire most Niall válaszolt:
– A gonosz varázserő a királynő hálóterme körül a legerősebb. Nyilván mellette alakítottak ki egy kincseskamrát, és az állatokat is arrafelé tarthatják valahol. Ott, ahol Simonnak sem szúr szemet, mert akkor biztosan elvitte volna őket…
– Az kétségtelen! Annak a kapzsi seggfejnek a világ kincse sem elég. Neki az a célja, hogy senki másnak ne jusson, csak ő birtokolja a kincseket.
   Mindenki bólogatott, mert a regékből és a könyvekből tudták jól, hogy a gonosz nagyúr hány királyt végeztetett ki, pusztán azért, mert nem akart önként lemondani királysága kincseiről. Harry csodálkozott is, hogy az apja birodalmát miért nem sarcolták sosem…
– Mert érezte, hogy van ott valaki, akiben akkora erő lakozik, ami szembeszállhat az övével! – válaszolta meg a kimondatlan kérdést Niall, és   Harry hálásan pislogott rá. Sűrűn előfordult, hogy a kismester megérezte a gondolatait, ha nem is látott úgy a fejébe, mint Louis.
   Louis…
Csak ő ne keveredjen ebbe bele! – kérte az Istenektől a herceg. Míg őt biztonságban tudom, a hétfejű sárkánnyal is megküzdök!
   És ebben a pillanatban, kinyílt a vártorony ablaka, és megjelent benne az a lány, aki eddig hűségesen ápolta Harryt. Kék szemeiben először ijedelem tükröződött, de aztán mikor egyenesen a herceg szemébe nézett, hirtelen boldogság, és még ilyen messziről is jól látható megkönnyebbülés csillogott.
Harry feltartotta a mutatóujját, és a szájára fektette, mire a lány utánozta a mozdulatát, és kacsintott egyet.
– Nocsak! Újabb hódoló? – kérdezte Zayn, aki fejét hátradöntve figyelte az eseményeket.
– Ő ápolt – sütötte le a szemét Harry, mire James is felnézett, aztán az arca eltorzult, a szája néma sikolyra nyílt, majd halálra vált hangon szólalt meg:
– A királynő…

.