*Becca Prior* It Is What It Is / Tizenhatodik fejezet

Becca Prior
It is What it is

Tizenhatodik fejezet
  Harry gyorsan vágott át az udvaron, aztán határozottan nyitott be a házba, majd berontott a szobába, már szinte vonszolva Louis-t. Mikor bezárult mögöttük a vaskos faajtó, maga elé rántotta, aztán olyan hevesen tapadt a szájára, hogy Louis halkan felnyögött a mozdulattól. Nem volt ellenkezés, a kis test készségesen adta meg magát, és Harry vére száguldani kezdett a behódoló viselkedéstől. Már tépte a ruhát Louis-ról, és meg sem állt, míg az meztelenül reszketett előtte.
– Istenek, de gyönyörű vagy. Hogy lehetsz ennyire szép? – kérdezte Harry és érzékeny ujjai már elindultak, hogy végre felfedezzék a testet, amit milliószor képzelt maga elé, mióta a sziklán tartotta a karjaiban.
   Louis felé lépett, ezzel elzárva az utat vágyakozó pillantásai elől, de eleget téve a vágyának, hogy ő is meztelenül láthassa a herceget. Élénken élt benne is az emlék, a tóparti szerelmezés minden pillanata, és alig várta, hogy ismét egymásba gabalyodhassanak, immár igazi, testi valójukban. Ezúttal remélte, hogy több türelmük lesz, és nem kapkodják el a dolgot, hisz övék az egész éjszaka.
  Harry is hasonlóképpen gondolkodott. Hagyta, hogy Louis áthúzza a fején az inget, aztán kikösse a gatyáját, de rájött, hogy a lovascsizmáját nem tudja levenni állva.
   Halkan, kínosan krákogott, mire Louis lenézett, és ő is rájött, hogy ez nem megy olyan könnyen, ahogy szeretné. Két tenyerét a széles mellkasra fektette, és tolni kezdte a herceget hátrafelé, míg el nem értek az ágyig. Mikor Harry már rajta ült, Louis lehajolt, felemelte az egyik lábát, és húzni kezdte a csizmáját.
   A másik csak nézte, csodálta kecses mozgását, hibátlan bőrét, és kedvét lelte a látványban, ahogy Louis meztelenül serénykedett, hogy levetkőztesse. Mikor a két hatalmas lábbeli koppant a földön, Louis a nadrág derekába fűzte az ujjait, és azt is lehúzta róla, aztán végre felegyenesedett, hogy elgyönyörködhessen a pucéron is fenséges fiúban.
   Harry felhúzta az egyik szemöldökét, kihívóan nézte a szerelmét, és két karját a feje alá téve dőlt hátra, hogy kinyújtózzon a puha paplanon.
   Louis halkan nyöszörgött, ahogy szemeit legeltette a testén, és kínozta magát a késedelemmel. Harry annyira kívánatos és olyan izgató volt a maga tökéletességében, hogy alig tudott uralkodni magán. Lassan mozdult felé, és mikor az ágyhoz ért, négykézláb mászott a hanyattfekvő herceg fölé. A két, feszülő hímtag egymáshoz ért, aztán Louis ráereszkedett, hogy mindenhol érezze összesimuló testüket. Harry azonnal előhúzta a kezeit, és gyengéden átölelte a karcsú derekat, míg a csípőjét felemelte, hogy összedörzsölje az ágyékukat.
   Louis torokhangon búgott, és ajkaival cirógatta a herceg állát, a fülét, majd a homlokát. Harry segített neki, hogy feljebb helyezkedjen, ő pedig Louis nyakát vette célba, és nyalogatni, szívogatni kezdte a lágy bőrt.
   Mindketten érezték, ahogy a kéj lassan átveszi az uralmat a tudatuk fölött, de most nem akarták megtartani az irányítást. Ellazulva engedték, hogy a vágy leigázza őket. Sóhajok és halk nyögések töltötték be a kis szobát, míg a kezeikkel is felfedezőútra indultak a másik testén. Harry a fiú hátát simogatta, kitapintva az izmokat, majd a gerince vonalán húzta végig tompa körmeit, ezzel késztetve Louis-t, hogy a fejét felemelve engedje le a derekát, és halkan nyöszörögjön.
– Istenem… Nem sokáig bírom – lehelte Louis, és szerszámát ismét a hercegéhez dörzsölte, aki kettejük közé nyúlt, összefogta a két kemény dárdát, és lassan fejni kezdte őket.
– Pedig ma nem fogjuk elkapkodni – válaszolta suttogva, majd lehajolt, hogy bekapja az egyik hegyes kis bimbót, és az ajkai közé véve szívhassa egy kicsit. Louis morgott vagy dorombolt – ezt nem tudta eldönteni –, de abban biztos volt, hogy tetszik neki, amit csinál, ezért nedves csíkot húzva siklott át a párjához, hogy azt is kényeztesse egy kicsit. Az íz, az illat, ami betöltötte az érzékeit, a legfinomabb bornál is részegítőbb hatással volt rá. Nem is tudott betelni vele. Louis készséges volt, de vágyakozó, és ő is kivette részét a játékból. Lenyúlt, Harry kezét felemelte, majd két ujját az ajkai közé tolta, és szopni kezdte őket, amitől a hercegnek elakadt a lélegzete, és a vére felforrt egy pillanat alatt.
   Louis kiengedte a szájából, és lepillantott, hogy Harry szemébe nézzen, majd halkan szólalt meg:
– Magamban akarlak érezni. Azóta vágyom rá, hogy először megtapasztaltam. Kérlek, tégy a magadévá!
   A herceg izmai megfeszültek, és minden igyekezetével azon volt, hogy ellenálljon a késztetésnek, mert annyira szerette volna azonnal maga alá fordítani, és belé hatolni. De csak bólintott, aztán gyors mozdulatokkal leemelte magáról Louis-t, hogy a hasára fektesse, és mögé térdelt. Alányúlt, hosszú ujjaival átfogva a péniszét, aztán finoman feltolta a kezét, míg a fiú teste négykézlábra nem emelkedett. Lehajolt, finom csókokat lehelt a gödröcskékbe Louis derekán, majd a szája elkalandozott, és meg sem állt, míg bele nem mélyesztette fogait a feszes félgömbök egyikébe. Louis sziszegett, a mellkasát a paplanra engedte, arcát oldalra fordította, és két kezével hátranyúlt, hogy széthúzza magát. Harry szívverése kihagyott pár ütemet a látványtól, és a mérhetetlen vágytól, amit kiváltott belőle. Ilyet még nem tapasztalt, hogy valaki ennyire ösztönösen nyíljon meg, és egyértelműen tudtára hozza, mire vágyik. Gondolkodás nélkül tett eleget a kimondatlan kérésnek, és lágyan nyalogatta a bejáratot, míg Louis kéjes sóhajait és akadozó légzését hallgatta.
   A másik fiú kezdte úgy érezni, elérte a vágy legfelső fokát. Már képtelen volt befogadni több ingert, vagy csak tűrni a gyengéd kényeztetést. Többre vágyott.
Saját ujjait vetette be a cél érdekében, hogy mielőbb megkapja, amit akar.
   Harry felhördült, mikor közvetlen közelről nézhette, ahogy Louis magába tolja két vékony ujját, majd lassan mozgatni kezdi őket, míg nyögései hörgésbe mennek át, és a teste hullámzik a kéjtől. Felemelkedett, a hátát harapdálta, majd kezeivel átvette Louis szerepét, és most ő húzta szét a formás feneket, miközben csak bámulta, amit a fiú magával művelt.
– Harry!  Kérlek! – nyöszörögte Louis. Ezzel egy kicsit észhez térítette a herceget, aki azonnal tudta, mire van szüksége a másiknak, és a szájához emelte hosszú ujjait, hogy benedvesítse őket, majd egy csókot lehelt a kis kézre, és halkan azt duruzsolta: – Majd én, szerelmem…
   Louis azonnal átadta a helyet, és most ismét ő feszítette szét magát, hogy Harry akadálytalanul hatolhasson belé az ujjaival. Egy torokhanggal kezdődött, majd sikítássá erősödött, ami feltört belőle, de egyáltalán nem volt panaszos. Inkább a mindent elsöprő kéj jele volt, és Harry is érezte, hogy egyből eltalálta a fiú gyenge pontját. Ujjait begörbítve masszírozni kezdte, Louis pedig rányomta magát, mert képtelen volt már várni. – Nem bírom tovább! Könyörgöm! – szűkölte, és még a saját ujját is benyomta, míg végre úgy érezte, elég tág ahhoz, hogy befogadja Harry hatalmas szerszámát. Mikor a herceg is egyetértett a dologgal, kihúzta az ujjait, lágy csókokkal hintette be Louis hátát, aztán fölé tornyosult, a nyakába harapott, míg beigazította a szerszámát, és lassan belé hatolt.
– Szeretlek! – súgta, és mozogni kezdett.
   Louis is morgott valamit, de a hangja nyögésbe fúlt, ahogy megérezte az első döfést, amit hamarosan követett egy másik, és egyre gyorsuló ritmusban érkeztek a következők.
– Ó, igen! Így! Harry… Mélyen… Mélyebben! – nyöszörögte el a vágyait, mire a herceg tövig nyomakodott a testébe. Nem mozdult, csak hagyta, hogy alkalmazkodjon a méretéhez, és közben megállás nélkül csókolta, simogatta, ahol érte, aztán átölelte a derekát, ezzel arra kényszerítve, hogy homorítson, majd elengedte magát, és ösztöneitől hajtva olyan gyilkos tempót diktált, amivel mindketten pillanatok alatt értek a csúcs közelébe. Mikor Louis keze elindult, hogy segítsen magán, Harryé is követte, és együttes erővel tettek meg mindent, hogy a lehető legcsodálatosabb élvezetekben legyen része.
   Louis hálásan nyögött, fejét oldalra fordítva, és így a herceg elérte az ajkát, amit a fogaival csípett meg egy picit, aztán a nyelvével simogatott és becézgetett.
– Már nem sokáig bírom – suttogta Louis szájába, érezve a szűk, kegyetlen forróságot, ami körülvette.
– Mindjárt! – lihegte a párja, aztán Harry ujjait engedte a sajátjai helyére, aki szakértő mozdulatokkal fejte, míg Louis zihálni kezdett, majd elakadt a lélegzete, és a herceg szájába nyögve, kínlódva élvezett, nehezen viselve a földöntúli gyönyört. Mikor vége lett, a párnára omlott, de fenekét magasra emelte, hogy a társa is megkapja, ami jár neki. Harry most csak magára figyelt, mozdulatai szaggatottak és durvák lettek, és pár pillanattal később, egy kiáltással mélyen Louis testébe lövellt, míg a kéj hullámokban lepte el.
   Kifulladva zuhantak a puha ágyra, és Harry hátulról ölelte át kedvesét.
– Szeretlek. El sem tudom mondani, hogy mennyire…
– Nem baj, drágám, ha kicsit kitisztul a fejem, majd kiolvasom a tiédből – mosolygott Louis, és nyakát erőltetve kifordult, hogy Harryvel csókot válthasson, bármilyen kényelmetlen is.
– Te csak ne vájkálj az agyamban, te kis … maszat! – jött rá a tökéletes megszólításra hirtelen, és annyira elégedett volt vele, hogy szélesen elvigyorodott.
– Tudtam, hogy erre emlékezni fogsz! – sóhajtott Louis, és enyhe szemrehányás érződött a hangjából. – Bezzeg, mikor azt mondtam, senkivel ne állj szóba az Iszaptengeren, azt hamar elfelejtetted…
   Harry a nyakába csókolt, finoman meg is harapta, és közben hatalmas tenyerét Louis feszes kis hasára simította, majd körkörösen cirógatni kezdte, elkenve a nedvét.
– De hát most is maszatos vagy! Ennél találóbb becézést nem is találhattam volna.
   Louis elmosolyodott, és egyáltalán nem volt zabos a dolog miatt, csak rájátszott egy kicsit, de most már képtelen volt tettetni magát. Hozzábújt az izmos herceghez, és hagyta, hogy Harry levezetésképpen még percekig csókolja a nyakát, lila nyomokkal ellepve a vékony bőrt, míg úgy nem találta: ez már elegendő ahhoz, hogy Louis-ról mindenki tudja: foglalt.

.