*Becca Prior* It Is What It Is / Epilógus

Becca Prior
It is What it is

Epilógus

- Darcy! – kiáltott James a kislányra, aki épp leugrani készült a kitárt szárnyakkal épphogy leereszkedő táltosról. – Várd meg, amíg mind a négy patája földet ér!
  A gyerek gurgulázó kacagással vetette magát a mélybe, ahol Zayn ugrott alá, és utolsó pillanatban kapta el a zuhanó kis testet.
- Ejnye, hercegnő! – szólt rá mérgesen. – Hányszor kell még elmondanunk, hogy te nem tudsz repülni, csak a lovad?!
 A vörös, göndör fürtökkel körülölelt arc felnézett a fekete lovagra, és olyan édesen mosolygott, hogy a morcona harcos is ellágyult egy pillanat alatt.
- De Vándi isz mindig eszt cinálja! – pöszítette vékony hangján a kislány.
- Igen, az lehet, de ő már hétéves, míg te még csak alig múltál négy – állapította meg Niall, aki ekkor ért oda, és mögötte lépkedett a szokatlanul magas, vékony fiú, akinek ébenfekete haján megcsillant a napfény.
  Mikor odaléptek a többiekhez, a gyerek egyből a hercegnő kezéért nyúlt, aki természetes mozdulattal csúsztatta apró kacsóját a nagyobb tenyérbe, majd kézen fogva indultak el a házikó felé.
  Mindhárom férfi utánuk nézett, és csak akkor lélegeztek fel, mikor a két gyerek bemasírozott az ajtón, ahol már Corden asszony várta őket.
- Nem vállalok több pesztrálást erre a kis fúriára!  – dohogott Zayn, de Niall átölelte a derekát, és egy cuppanóst nyomott az arcára.
- Pedig jó lesz, ha megszokod a gondolatot, hogy életed végéig vigyáznod kell rá…
   Zayn szemöldökei a homlokára szaladtak.
- Miről beszélsz?
   Niall mélyen a szemébe nézett, aztán James kérdő tekintetét is magán érezve, megfontoltan válaszolt:
- Tegnap belenéztem a lángokba, és kaptam egy látomást… - A másik két férfi közelebb lépett, mert tudták, ami most fog elhangzani, az meghatározza mindannyiuk jövőjét. – Vándit láttam, már daliás férfiként, ahogy egy táltoson szárnyal, magasan a fellegek között.
   Eddig Zaynnek is tetszett a kép, hogy a fiuk, apja példáját követve, igazi délceg lovaggá növekedjen. – Mögötte repült Darcy, és egy kisfiút tartott az ölében, aki vígan kiabált, hogy „Apa, legközelebb Nillát is hozzuk!”
   Zaynnek, és Cordennek is leesett az álla. Mert ez a jövőkép azt jelentette, hogy Darcy és Vándi jövője közös, ezzel folytatva a királyi vérvonalat. Harry és Louis kislánya, aki egykor majd királynő lesz, az erős és gyönyörű Vándit választja majd hitvesének, és együtt folytatják szüleik áldozatos munkáját, hogy boldogságot és egészséget teremtsenek a hatalmas birodalomban.

***

- Nem, maszat, biztos, hogy nem mehetünk utánuk… - mondta Harry, a halomnyi pergamen fölé görnyedve, egymás után kanyarítva a cirkalmas aláírásokat.
- Szívem! Én nem bírom tovább a gyerekek nélkül… Már egy hete elmentek, és tudod, hogy ennél többet képtelen vagyok eltölteni nélkülük. Azt mondtad, hogy a tanács ülése után utánuk repülünk…
- Igen, de látod, hogy mindig közbejön valami. Most is… Nyakunkon az aratás. A varázsfű-export meghaladja a sokévi átlagot, és mindenki tőlünk akarja beszerezni. Nem hagyhatjuk magára Lottie-t és Liamet ezzel a sok gonddal…
- Miért nem? Liam remekül bonyolítja a diplomáciát, mintha erre született volna. Apád is szívesen besegít, sőt, örül neki, ha nem csak a vén, nyugalmazott uralkodó szerepét kell betöltenie. És Lottie-t sem kell félteni. Fel van vágva a nyelve rendesen. Ha ő intézi a nemzetközi fuvarokat, biztos, hogy minden kocsis tudni fogja, hol a helye…
- Igen, de mihez kezdjünk a bevándorlók, menekültek tömegével, akik a határainkat ostromolják, mert mind a mi birodalmunkban akarnak élni?
  Louis felé fordult, a homloka ráncba szaladt. Néhány ősz hajszál vegyült a még mindig sűrű, világosbarna hajába, és a szakálla is megcsillant itt-ott.
- Tudom, hogy te mindenkit befogadnál… De észben kell tartanod, hogy ez a föld a Larrie-ké. Annyi év hűséges szolgálat után, végre nyugalomban és békében élhetnek. Nem teheted tönkre a virágzó gazdaságot, hogy most, mikor mindenki látja, milyen boldog és szép az élet nálunk, ránk szabadítod az Antisok és az Elousok hordáit, akik csalódtak az eddig imádott Isteneikben…
- De én nem tudok haragudni rájuk… Mind Simon hangzatos és hazug beszédeinek estek áldozatul. Nem hibáztathatod őket, amiért elhitték azt, amit hosszú éveken át szajkóztak nekik. A sok hamis bizonyíték, a körülöttük lévő világ elferdítése, a gonosz delej… nem írható a köznép számlájára.
- De az igen, hogy nem is akartak messzebbre nézni a fánál, ami eltakarta előlük az erdőt! – mondta Louis, majd a hajába túrt, és odasétált a hatalmas székében sóhajtva hátradőlő király mögé.  Beleült az ölébe, ujjait a göndör, már hátközépig érő hajzuhatagon futtatta át, és pillantását belefúrta a még mindig smaragdszínű, apró ráncokkal körülvett szemekbe. – Szeretlek! – súgta, és finom kis csókokat adott a rózsapiros ajkakra, amik készségesen csücsörítettek neki, majd halkan folytatta. – Szeretlek, mert te vagy a legjobb király a földön. De a férjem vagy, a gyerekeim apja, és most nekem is szükségem van rád, nem csak a népednek. Haza akarok menni… Tégy félre minden gondot és ügyet, hogy most a családod is kaphasson belőled. A világon már mindenkinek van mit ennie, senki nem nyomorog, és nem pusztítanak járványok, hála a kitartó munkának, amit az elmúlt egy dekádban végeztünk. Most már szeretném, ha mi is kapnánk belőled annyit, amennyi jár nekünk. Darcy és a kis Tommo is hiányodat szenvedi…
  Harry szemét elfutották a könnyek. Ezt képtelen volt levetkőzni az évek során, pedig sok-sok szenvedést és vihart kiállt már. De még ma is a családja volt az egyetlen dolog, ami éltette, és akikért bármikor életét áldozta volna.
- Jól van, maszat! Igazad van. Mindenben. Menjünk haza! – mondta, és felnyújtózott az imádott ajkakig, hogy az ígéretét egy hitvesi csókkal pecsételje meg.

***

   Darcy épp a réten üldögélt, ahol a puha varázsfű kellemesen hullámzott körülötte, és madárcsicsergéstől volt hangos minden. Virágkoszorút font Vándinek, mert nagyon szerette a fekete hajra fektetni, és eligazgatni a hullámos tincsek között. Egy dalt dúdolgatott, amit kiskorában apja, a király énekelt neki mindig, és elmesélte, hogy ezt akkor írta, mikor beleszeretett Louis-ba.

"If I could fly
I'd be coming right back home to you
I think I might give up everything
Just ask me to
Pay attention
I hope that you listen 'cause I let my guard down
Right now I'm completely defenseless..."

Mikor meghallotta a feje fölött a szárnysuhogást, felnézett, majd a szája elé kapta kis kezeit, és szaporán kapkodta a levegőt.
- Apaaaaaaa! – kiáltott fel, mikor meglátta a gyönyörű, hatalmas sárkányon ereszkedő szüleit.
   Csillag és Hófehér kicsapták a pajta ajtaját, és úgy vágtáztak a rét felé, mintha az életükért futnának. Ahogy Selena letette rövid, vaskos lábait, és lehajolt, hogy a nyakán át szállhassanak le róla, a paripák már ott toporogtak, hogy megkapják az üdvözlésként járó simogatásokat és hátveregetést.
- Köszönjük, hercegnő! – szólt a király, és meg is hajolt a sárkánylány felé. – Üdvözöljük édesapádat és a családodat. Kérlek add át nekik, hogy örökre hálásak leszünk a segítségért, amit a Simonnal vívott végső harcban tőletek kaptunk. Nélkületek sosem győztük volna le őket.
„Semmiség”- felelte gondolatban a mára gyönyörű szivárványszínű szárnyakkal ékeskedő, fenséges teremtmény. „Bármikor számíthattok ránk!”
   Harry meghajolt, majd Louis kezéért nyúlt, aki mellé lépett, és ő is főt hajtott.
- Alig várjuk, hogy megismerhessük a jövendőbelidet! Justin, ugye? – kérdezte a sárkánylányt, aki pilláit rebegtetve bólintott.
„Igen. Nagyon helyes fiú. Bár csak egy feje van…” – válaszolta Selena, de aztán még egy gondolatot küldött feléjük: „Niall itt van valahol?” – kérdezte, mire Louis és Harry azonnal elvigyorodtak. Az érzelmek nem múlnak el nyomtalanul…
- Igen, itt kell lennie. Mindjárt előkerítem! – válaszolta a király, de villámgyorsan megperdült, mert a rét felől vékony, gyermeki kacajt hallott, ahogy Darcy, Vándi kezébe kapaszkodva futott feléjük, és olyan örömujjongással visongott, hogy a szüleinek beleremegett a szíve.
- Apaaaa! Apuci!!! – sikkantotta Darcy, majd kitépte a kezét a fiúéból, és egész testével az apja karjaiba vetette magát, aki felkapta, mint egy tollpihét, és megpörgette a levegőben, hogy aztán a királyhoz lépjen vele, és kettejük közé vegyék a gyereket, míg össze-vissza csókolják a rózsás arcocskákat.
- Eljöttetek? Aszittem, megint ott kell maradnotok, hogy uralkodjatok – mondta Darcy, Harry mellkasába fúrva az orrát.
- Kellett volna… – mondta az apja – de mindig ti lesztek a legfontosabbak!
  Louis szeme hálás pillantással üzente, mennyire szereti, és ettől a király ismét ifjú hercegnek érezte magát. Eltűnt a mázsás súly, ami a vállára nehezedett, mert rájött, hogy mennyire szerencsés.
  Övé a világ legszebb családja, és ő a legboldogabb ember a Földön.
                                                 

    

És boldogan éltek, míg meg nem haltak....

.