*Becca Prior* It Is What It Is / Tizenkilencedik fejezet

Becca Prior
It is What it is

Tizenkilencedik fejezet

  A visszafelé vezető út maga volt a kínkeserves pokol. A herceg egyetlen szót sem szólt. Úgy vágtak át az Iszaptengeren, hogyha Csillag nem ügyel az útra, mind odavesznek. Ezúttal a járt ösvényen haladtak, ahol ezernyi lélek várta őket, és szívszaggató zokogással, édesgetéssel, családjuk, barátaik arcával kínozták őket. De most esélyük sem volt, mert Harry egy másik világban járt. Gondolatai csakis Louis körül forogtak. Számba vett minden lehetőséget, hátha talál valamit, ami magyarázat, és elegendő indok lenne arra, hogy maradjon.
   A többiek csendesen követték. Egyiküknek se volt mersze megmukkanni, még akkor sem, mikor kiértek a pislákoló láposból, és végre alkalmuk lett volna megpihenni. A herceg semmi jelét nem mutatta, hogy fizikai léte érdekelné. Nem evett, nem ivott, és nem is beszélt. Monoton tempóban vágtatott, csak akkor váltott lépésre, ha Csillagnak úgy tartotta kedve.
   Mikor elértek az elágazáshoz, ahol az út Kövesföld felé kanyarodott, Harry végre megállt.
– Itt elválnak útjaink!
A három lovas olyan arccal nézett rá, mintha a halálos ítéletüket mondta volna ki.
– Hercegem!  Nem mehetsz vissza! – suttogta Niall.
– Harry, kérlek! Nem hagyhatlak magadra, bármi is a terved… – ellenkezett Zayn.
– Uram, egyedül nagyon veszélyes ez a vidék! – tette hozzá Liam, és máris érezte, hogy sav marja a torkát a gondolatra, hogy Larry király elé álljanak, azzal a hírrel, hogy magára hagyták a herceget.
– Nem! Nem megyek vissza, ettől nem kell tartanod! – válaszolta Harry a kismesternek. – De egyedül megyek tovább! – nézett most Zaynre, akinek majd kiestek a szemei, annyira meglepődött. – Ahová megyek, oda nem kell kíséret, és szükségem van arra, hogy egyedül legyek. Most, életemben először, azt parancsolom, térjetek haza. Apámnak ne áruljátok el, ami történt. Nem miattam, hanem miattatok. Ha véghezviszem, amit kell, hazatérek. Mondjátok meg neki, hogy elmentem Csillag csikójáért, és hogy elszöktem. Ezt elhiszi majd…
  Niall tudta, hogy nincs választásuk. Harryből sütött ez elszántság és a fájdalom. Bármi is a terve, most nem tudnak utánaeredni, sem megvédeni. Eljött a pillanat, mikor egyedül kell megküzdenie a saját démonaival. Hatalmas a teher, ami ránehezedik. Egy világ sorsa van a kezében. Szerelmes, de mégis okosan döntött, és nem engedte, hogy Tomlinson mester azonnal szert tegyen a hatalomra, amivel akár vissza is élhet. Niall nem tudta eldönteni, igaz-e, amit Louis mondott. Nem érzett cselszövést, sem gonosz ármányt a szavai mögött, de akkor is becsapta őket, és Corden, a segédje mindenben a segítségére volt. Bár igaz is lehet, hogy Louis pontosan attól félt, amitől most ő óvta a herceget: hogy Harry ne a tudása, vagy a hatalma miatt legyen vele. De mindig ott motoszkált a kisördög, hogy mi van, ha ez az egész csak egy jól megrendezett színjáték? Ha így van, akkor sikerrel járt. A herceg halálosan szerelmes. Sosem fog szabadulni a köteléktől, ami most már összefűzi a lelküket. Ha meghozza a döntést, hogy nem egyesíti erejét Louis tudásával, akkor elsorvad majd, és élete hamar bealkonyul. Nem élhet nélküle… Niall szíve szinte megszakadt a gondolatra, hogy a lehetőségek mindegyike valamilyen szinten romlást hozhat a világra. Hisz Harry lenne a király, akinek nemsoká át kellene vennie a hatalmas birodalom irányítását, de ez sosem fog megtörténni. Csak akkor, ha Louis-val együtt ülnek a trónra… Akkor viszont lehet, hogy az ismert világ megszűnik létezni, és a gonoszság kerül hatalomra. Olyan varázserővel támogatva, ami ellen senki sem szállhat harcba.  
  Gyötrelem volt még belegondolni is.
– Jól van… – sóhajtott egy nagyot a kis varázsló. – Megértjük az indokaidat. Tedd, amit tenned kell, de kérlek, légy óvatos! Nem tudsz most elegendő figyelmet fordítani arra, amire kellene. Az életedet te veszélyezteted a legjobban. Legalább egy kísérőt vigyél magaddal, aki gondoskodik rólad, és ügyel rád.
   Harry is tudta, hogy Niallnek igaza van. Arra is képtelen, hogy engedjen a szükségnek. Nem kíván ételt, sem italt, és soha többé nem akar álomba merülni, mert ott Louis várja, és az emlékek, amik ezredszer is darabokra tépik a szívét.
– Jól van. Akkor Jameset viszem! – nézett a leghátul lovagoló, összekötözött kézzel kínlódó kisemberre, aki akkora szemeket meresztett, hogy majdnem kifordultak a fejéből.
– Engem? – kérdezett vissza értetlenül, és a négy férfi között kapkodta a fejét.
– Igen, téged. Te fogsz elkísérni az utamon.
– De mégis hová? – kérdezte elvékonyodó, szinte sírós hangon a köpcös mágusivadék.
– Elmegyünk, és kiszabadítjuk Csillag csikóját. Amúgy is ezért jöttem! – válaszolta határozottan Harry, mire Zayn csöndesen szitkozódott, Liam felsóhajtott, Niall pedig varázslónyelven szórta az átkokat.
– Ne menj, hercegem! Azt sem tudjuk, kik vitték el… Nagyon veszélyes egyedül közéjük merészkedned.
– Ne félts! Louis elmondta, kik azok és hol találom őket. Ha bajban vagyok, majd segít! – mondta a herceg, amivel nem igazán nyugtatta le a kedélyeket.
   Louis nevének említésétől a három kísérő majd felrobbant a méregtől, James pedig rettegni kezdett. Tudta, hogy a nagymester bármit megtehet, de ott, ahová mennek, nem igazán lesz rá esélye, hogy segítsen nekik. Gonosz varázslat védi a vidéket, és Taylor, a fekete királynő minden hatalmát beveti majd, hogy elrabolja a herceget. Ő is tudja, hogyha sikerülne megszereznie az erejét, a világ a lábai előtt heverne, és nem lenne, aki szembeszálljon vele. Csak azt nem tudja, hogy a herceg szíve már másé… Ahogy az ereje is. De ha rájön, nem fog megkegyelmezni. Mindkettejükre kínkeserves halál vár…
Nyüszíteni kezdett a gondolattól is.
– Herceg! Nem kérem, hogy bocsáss meg, amiért részt vettem a mester színjátékában, és tudom, sosem bíznál meg bennem ismét, de ott, ahová készülsz, kettesben nem boldogulunk. Ármány és gonosz varázslat vesz majd körül, és a te elmédet amúgy is ellepi a félelem és a gondok. Kérlek, hagyd, hogy a kísérőid velünk tartsanak!
   A három másik lovas megrökönyödött a varázslótanonc szavaitól, mert nekik fogalmuk sem volt arról, hová készül a herceg, de mindegyikük érezte, ahogy a rettegés jéghideg ujjakkal szorongatja a csontjait.
  A herceg elgondolkozott azon, amit Corden mondott, és látta is rajta az őszinte ijedelmet.
   Visszagondolt a búcsúra, mikor Louis ismét a tenyerébe vette az arcát, mint legelső találkozásuk alkalmával, és halkan beszélt hozzá:
  „Szerelmem! Ha nem engeded, hogy veled tartsak, kérlek, bízd rám a dolgot! Higgy nekem! Nem mehetsz oda. Taylor a leggonoszabb királynő, és hatalma az évek során egyre nőtt. Simon meggyengülésével ő veszi át a helyét, de szándékai ugyanolyan sötétek… Tudom, hogy azért vitette el a kiscsikót, mert azt akarta, utánaeredj, és megpróbáld kiszabadítani. Belesétálsz a csapdájába! Csak engedd, hogy én tegyem meg, és ígérem, a lovad hamarosan visszakapja a kicsinyét!”
  Harry nemet mondott a nagyvonalú ajánlatra. Nem szokott hozzá, hogy mások intézzék a dolgait, azt pedig pláne nem akarta, hogy Louis kerüljön veszélybe. Bár még nem döntötte el, hogyan folytassák az életüket, de egyet nagyon jól tudott: Louis élete fontosabb az övénél, és bármit hozzon is a jövő, neki csak akkor van esélye túlélni ezt az egészet, ha a szerelme biztonságban van. Még akkor is, ha nélküle…
   Így hát megtiltotta Louis-nak, hogy  elinduljon Modestia fővárosába, és kockára tegye az életét, de azt is elhallgatta, hogy ő  pont erre készül. Most, hogy Louis az egyesülésük után már nem tud olvasni a fejében, sokkal könnyebb dolga volt.
– Jól van… Nyertetek. Legyen így. Együtt megyünk, de aki ellenszegül a parancsomnak, vagy keresztbe tesz, azon ezúttal én állok bosszút! – mennydörögte a herceg, majd se szó se beszéd, elfordította a lovát, és elvágtázott a poros úton, ami mellett fekete szurokkal írt tábla állt:
  Modestia
 Fekete királyság

Késő este szálltak le a lovaikról, mikor az esthajnalcsillag már magasan állt az égen. Harry azonnal a köpenyébe burkolózott, a kámzsáját a fejére húzta, és egy bokor tövében vackolta el magát. A többiek tisztes távolságra, egy nagy fa alatt vertek tanyát, és eloldozták Jameset, aki hálásan pislogott rájuk, majd egy mozdulattal meleg tüzet varázsolt eléjük.
– Te aztán értesz a mágiához… – állapította meg Niall, akit lenyűgözött a sokrétű tudás, amit a tanonc Tomlinson mester mellett szívott magába.
 A többiek hamar álomba szenderültek az egész napos, kimerítő utazás után, de Niall érdeklődve helyezkedett Corden mellé.
– Kérsz enni? – kérdezte, és előszedegette az elemózsiát, amit Louis csomagolt nekik. Nem volt hozzá túl sok bizodalma, de az éhség nagy úr. A gyomra hangosan korgott, ahogy megérezte a fűszeres illatokat.
– Igen, ennék, ha megszánsz pár falattal – bólintott a haspók, aki máris jobban érezte magát, most, hogy kilátásba került az evés.
– Persze. Mostantól nem fogoly vagy, hanem útitárs – próbált a bizalmába férkőzni a kismester.
– Eddig sem voltam fogoly. Gondolod, hogy nem tudtam volna elszabadulni, ha akarok? Bármikor láthatatlanná válhattam volna, vagy mindegyikőtöket felgyújtalak, pusztán a pillantásommal… – magyarázta Corden, és közben élvezettel csámcsogott a csirkecombon, amit markolt.
– Ilyen erős a mágiád? Mióta tanulsz nála?
– Igazából a nevelője voltam, pelenkás kora óta – kezdett bele James, Niall pedig kíváncsian hallgatta, újabb ínycsiklandó falatokkal kényeztetve, hogy elterelje a figyelmét, hátha kikotyog valami fontosat. – Aztán, mikor járni kezdett, féléves korában, azonnal kiderült, hogy varázslónak született. A szülei addig tartották maguknál, míg beszélni kezdett, mert akkor derült ki, hogy ereje akkora, amivel bármikor elemésztheti az ellenségeit. A tudatlan emberek pedig rettegtek tőle, mert egy kisgyerek hamar kijön a sodrából… Jó, nem mondom, előfordult, hogy felgyújtotta a házat, mert nem engedték azzal játszani, amit akart, vagy hogy majdnem bedobott a kútba egy kislányt, aki csipkedte a fenekét, de amúgy jószándékú, okos kisfiú volt. Száműzték az erdőbe, abba a házba, ahol ti is megfordultatok. Vele tartottam, mert nem volt szívem magára hagyni egyedül, alig kétévesen. Ahogy cseperedett, magától jött rá a fortélyokra, és a híre is egyre terjedt. Hamar megtanítottam olvasni, és onnantól szinte megállíthatatlan lett. A könyvekből úgy szívta magába a tudást, mint egy szivacs, és mire betöltötte a tizedik évét, messzeföldön ő volt a legnagyobb varázsló. De nem szerette, ha így hívják… Ő gyógyítónak nevezi magát, és tényleg, soha nem használta az erejét oktalan dolgokra, vagy a saját hasznára. Betegeket gyógyított, de főleg állatokat. Ismeri a nyelvüket. Ettől olyan különleges…
– És a leány? Lottie?
– A húga… – bólintott Corden. – Nos, ő is birtokolja ezt a képességet, de nem tud varázsolni. Bár sokszor az is elég, ha kideríti, mi a baja a jószágnak, aztán már meg is van a gyógymód…
  Niall érdeklődve hallgatta a pocakos fickót, bár figyelmeztette magát, hogy akár hazudhat is. De úgy tűnt, semmi hátsó szándék nem vezérli. Niall védett volt a delej ellen, így megérezte volna, ha akár Louis, akár Corden befolyásolni akarja.
– És te? Hogy lettél tanonc? Neked is van varázserőd?
– Nem. Nincs – csóválta meg a fejét a köpcös, és kézháttal törölte le a zsírt a szájáról. – De sok minden rám ragadt Louis-tól, amíg segítettem neki, vagy felolvastam a könyveket.
– Szóval azt mondod, nem is születtél mágusnak, de olyan erős varázslatokat tudsz, mint egy nagymester?
– Hát… mondhatjuk így is.
– És Louis? Ő mire képes? – kérdezte halkan Niall, bár a választól előre félt.
– Ha akarná, sarkaiból fordíthatná ki a világot. Hidd el, neki nincs szüksége a herceg erejére. Anélkül is uralma alá hajthatná a Földet, de sosem állt szándékában. Fél az emberektől. Nem is akar kimozdulni a kuckójából, és ha segítségért folyamodnak hozzá, legtöbbször nekem kell eljátszanom a varázslót.
  Niall elmosolyodott.
– Egész jól csináltad…Látszik, hogy nem először kaptad meg a szerepet.
Corden is felkuncogott.
– Azért van, amikor elég faramuci helyzetbe kerülök miatta. De olyankor úgy teszek, mintha a segédemet tanítgatnám, és ráhárítom a feladatot, én pedig összehúzott szemöldökkel figyelem, nehogy elrontson valamit.
  Most mindketten felnevettek, mire Zayn morcosan közelebb helyezkedett Niallhöz, és az ölébe furakodott a fejével.
– Cssss! – tette a szájára az ujját a kismester. – Ha felébresztjük, mindketten megkapjuk a magunkét. James érdeklődve nézte az önkéntelen mozdulatot, amivel Niall a fekete hajat simította ki a lovag homlokából.
– Ti mióta vagytok egy pár?
– Mióta az eszemet tudom. Már gyerekkorunkban együtt töltöttük minden időnket, de csak a felnőttkor küszöbén derült ki, hogy nem barátok vagyunk… – mosolyodott el a szőke mágus, és szeretettel nézte Zayn arcát, aki álmában olyan szép és ártatlan volt, mint egy angyal.
– Akkor ti eleve egymásnak rendeltettetek…
– Igen, ha hiszel az ilyesmiben.
– Miért, te nem? – kérdezett vissza James, és kis, malac szemeivel Niall arcát fürkészte.
– De. Én hiszek.
– Akkor miért gondolod, hogy a mester bármilyen ártó szándékkal viseltetik a herceged iránt? Én csak azt látom, hogy a szerelmük felperzseli őket. Ezt te sem tagadhatod. Nem is tudom, min lepődtetek meg reggel. Már tegnap is majdnem felgyulladt tőlük a szoba…
 Niall visszaemlékezett az előző délutánra, és tudta, hogy Corden igazat mond.
– Persze, hogy láttuk, de azt hittük, Louis csak egy ártalmatlan varázslótanonc…
– De Louis egy ártalmatlan varázsló… – bólogatott James, és várta, hogy Niall a szemébe nézzen. – Te pedig közéjük álltál, megvádoltad azt az embert, akit nem is ismersz, és tönkretetted a boldogságukat. Pedig én úgy látom, tökéletes párost alkotnának.
– Nem állt szándékomban tönkretenni semmit! – védekezett a kismester. – De megértheted az aggodalmamat! Ha te lettél volna az én helyzetemben, hogyan cselekszel?
   Corden megtörölte a száját, és a szakállát sercegtetve gondolataiba mélyedt. – Louis átvert mindenkit. Azt hazudtátok, te vagy a nagymester. Aztán az ágyába csalta a herceget, és anélkül olvadt eggyé vele, hogy az tudott volna róla…
– Igen, belátom, ez okot ad a bizalmatlanságra, de azt is vedd számításba, hogyha nem teszi meg, hanem előre elmondja, hogy mi történik velük, mikor beteljesül a varázslat, akkor Harry soha nem ment volna bele. Pusztán attól való félelmében, hogy Louis visszaélhet az erővel. Pedig ez nem igaz. Harry herceg erős, és nagyon is érzi, mi a helyes út. A szíve tiszta, akárcsak Louis-é, és soha nem hagyná, hogy a közös hatalmukat rosszra használja. Ezek szerint te, ti vagytok bizalmatlanok a saját hercegetekkel kapcsolatban. Én teljességgel megbízom Louis szándékaiban.
   Niall ismét összehúzta a szemöldökét, mert rosszulesett hallani a vádakat. De közben azt is tudta jól, hogy legjobban az igazság fáj. 

.