*Daphne* Last Minute

Daphne
Last Minute

Louis


- Elnézést! Bocsánat… Vigyáztam! - kántáltam, ahogy próbáltam átverekedni magam a tömegen.
Nem igaz, hogy az út közepén kell örömködni egymásnak… Az utolsó kibaszott gépet is le fogom késni. Ha így haladunk, talán újévre hazaérek. Átszambáztam a millió emberen, néha kicsit megtaposva egy-két egymásnak örvendező családtagot, akik a most érkező gépről leszállva egymás karjaiba borulva indulnak haza a karácsonyfához. Alig akadt valaki, aki hozzám hasonlóan, nem a kijárat felé ment, hanem az utolsó járatokhoz próbált eljutni. Én, és a kurva munkamániám. Persze, az utolsó pillanatban jut eszembe, hogy még haza is kéne jutnom valahogy… De hát ilyen ez, ha az ember cégvezető. Csak anyám fog kinyírni, ha nem érek haza karácsonyra (ami amúgy holnap van), és a húgaim nem találják meg a fa alatt az ajándékaikat. Lesz itt sírás.
Végre odaértem a check-inhez, becuccoltam, a jegyem is megvan, szerencsére az útlevelemet sem hagytam még el, és még van tíz percem a váróban az indulásig. Leültem az egyik kényelmetlen székre, kifújtam magam, mert a nagy rohanástól alig kaptam levegőt, és körbenéztem. Azért nem én vagyok az egyetlen last minute-es szerencsétlen, rajtam kívül még vagy harminc ember toporgott a váróban. Eszembe jutott, hogy még mennyi dolgom lenne az irodában, hány e-mailt nem írtam meg, miket kellett volna még átnéznem és aláírnom….Na jó, elég! Kibaszottul karácsony van, le kell nyugodnom a picsába. Ha a vacsora asztalnál egy szót is szólok a munkáról, anyám belefojt a mártásba. Óó, az a mártás! Már alig várom. És végre újra láthatom a tesóimat. Meg a dédit és a nagyfatert. És a régi szobámban alhatok. Tényleg borzalmas vagyok, hogy a munkára hivatkozva csak ritkán megyek haza… Pedig mennyire hiányzik!
Gondolataimból a hangosbemondó idegesítő recsegése zökkentett ki:
- Tisztelt utasaink! A B1226, a D3265, és a P9658-es járataink, a 16:05, 16:12, és 16:20 órai indulás helyett, bizonytalan ideig nem szállnak fel. Szíves türelmüket köszönjük!
Mi van? A B12-faszomtudja az az én gépem! Mi az, hogy bizonytalan ideig? Szopatnak?? Karácsonykor basznak dolgozni? Hát nem hiszem el!
Felpattantam mérgemben és fel-alá járkáltam a váróban.
- Hát igen, igen… Reggel mondták a híradóban, hogy nagy hóvihar várható! Ilyen időben veszélyes a felszállás!- magyarázta egy papi a mellette ülő maminak. Hóvihar? Hát ez remek…
Háromnegyed óra reménytelen várakozás után, már az ablakból is jól látható volt, hogy a szél mekkora erővel fújja az egyre csak hulló fehér pelyheket. Az idegrendszerem nincs a topon, ezért úgy döntöttem, hogy iszom egy kávét az automatából. Bedobtam az aprót, és kiválasztottam a kávém, jó sok cukorral. Semmi reakció…
- Bassza meg!- kiáltottam, és egy jó nagyot rúgtam a gépbe, a kezemmel még bele is ütöttem, a váró csak úgy visszhangzott, de kávé nem jött.
- Woooo! Jézus… Nyugi, gyilkos! - szólított meg egy magas, korombeli srác.- Nézd!- Megnyomta a gombot, a kávé pedig lefolyt. - Varázslat!- mosolygott rám pimaszul.
Tátott szájjal bámultam az előttem álló félistenre. Barna, göndör haj, ragyogó zöld szemek, farokállító mosoly, gödröcskével a két oldalán, széles váll, keskeny csípő… Na, ki a gyilkos?!
- Öhm… kösz! - motyogtam, és kezemben a kávémmal arrébb álltam, mielőtt észreveszi, hogy épp levetkőztetem a szememmel.
Pár lépés után még visszafordultam, és láttam, hogy pénzt dobál a kávégépbe, majd a zsebeit tapogatja még több apró után kutatva, sikertelenül. Szívesen segítenék neki a keresésben, de helyette csak visszaslattyogtam hozzá, és bedobtam a maradék aprót, majd megnyomtam a gombot.
- Varázslat… - kacsintottam rá, mire rám vigyorgott.
- Harry vagyok - nyújtott kezet.
- Louis - tettem bele a kezem hatalmas tenyerébe, ami puha és selymes volt. Érintésétől minden porcikám megbizsergett. A kezem tökéletesen illett az övébe, mintha csak ott lenne a helye.
Mielőtt bármelyikünk megszólalhatott volna, megcsörrent a mobilom. Kikaptam a kezem Harryéből, elővettem a telóm, és a kijelzőre néztem. Anya.
- Bocs…- mondtam és arrébb sétáltam, ahogy rányomtam a fogadásra.- Szia, anya!- szóltam bele.
- Kisfiam! Hol vagy? Láttam a hírekben, hogy eszméletlen hóvihar tombol felétek! Úgy aggódtam, hogy bajod esik!
- Nyugi, anya, még fel sem szálltunk… Itt gubbasztok a reptéren, fogalmam sincs, hogy mikor jutok haza… Sajnálom…
- Legalább biztonságban vagy! Vigyázz magadra, siess hozzánk, nagyon várunk!
- Oké, anya, mondd a viharnak… Puszi!
- Csók, drágám!
Mire visszafordultam, Harrynek nyoma sem volt. Felsóhajtottam, és újra a hangszóró recsegésére lettem figyelmes. Azt mondták még órákba telik, amíg lenyugszik a vihar, de még utána se biztos, hogy felszállhatunk… Fasza. Unalmamban elindultam, hogy körbejárjam a repteret.Kicsit legalább szétnézek, hogy mi van itt, a nagy rohanásban úgyse nagyon szoktam nézelődni. Szinte az összes bolt zárva volt, persze, hiszen karácsony van… Aki meg a reptéren ragadt, az dögöljön meg.
Már az egész repteret körbejártam valami elfoglaltság után kutatva, de semmi. Megálltam egy játékboltnál, ami persze zárva volt, de a kirakat tele volt mindenféle babákkal, társasjátékokkal meg plüssökkel. A húgaimra gondoltam, akik rettentő csalódottak lesznek, ha nem lesz ott a várva várt ajándékok tömkelege a fa alatt. És hogyha egyszer végre hazaérek, és tőlem kapják meg, nem pedig a Mikulástól, hát azt nem tudom, hogy fogom kimagyarázni. Taliztunk útközben, ezért nekem adta, mert sietett? Vagy ő hozott el a szánján? Bedugult a kémény, és most szedtem ki a bennrekedt ajándékokat? Asszem van pár órám kitalálni…
- Ne lógasd az orrod! Biztos ott lesz a fa alatt a szőke hajasbabád, ha rajta volt a listán!- lépett mögém az isten lába, Harry.
- Hát inkább a barnára gondoltam, a szőke nem az esetem!- dobtam neki egy félmosolyt. Nem vagyok normális, hogy egy vadidegen, tuti hetero sráccal flörtölök.
- Akkor reméljük, megkapod!- kacsintott rám. Miafasz?! Ez elég kétértelmű volt… Vagy csak képzelődöm.
- Csúnyán itt ragadtunk.Mit szól a barátnőd, hogy nem érsz haza időben?- kérdeztem, ahogy elindultunk vissza a váró felé. Muszáj volt rákérdeznem…
- Hahaha!- nevetett fel hangosan. Gyönyörű, mély hangja csak úgy visszhangzott a folyosón. - Nem szól senki semmit. Anyámék úgy tudják, hogy nem tudok hazamenni karácsonyra, aztán mégis sikerült elintéznem, és gondoltam, meglepem őket, de végül én lepődtem meg – felelte mosolyogva.
- Nekem a tesóim fognak meglepődni, hogy nincs semmi a fa alatt. Nálam van az ajándékuk, szóval jó nagy hiszti lesz.
- Hány évesek?
- Hát a legidősebb lány 16, a másik 14, az ikrek 10, a legkisebb húgom 6, és az öcsém 2.
- Hűha! Nem aprózzátok el! Mindig is nagy családra vágytam. Nekem csak egy nővérem van, meg egy mostohabátyám. Akkor biztos nagy buli van nálatok karácsonykor!
- Hát igen… tiszta őrültek háza. De imádom!
Megálltunk egy kajáldánál, ami természetesen szintén zárva volt.
- Nem hiszem el, hogy semmi nincs nyitva, éhen halok! - zsörtölődött Harry. Rohadt szexi volt, ahogy zsebre dugott kézzel, morcosan meredt a „zárva” táblára.
- Na ja, én is szívesen bekapnék valamit…- néztem rá kihívóan.
Nem. Vagyok. Normális. Rám mosolygott, ahogy továbbindult, és esküszöm, hogy elpirult. Ezt nem képzelhettem be. Utánamentem, és megpillantottam egy bárt, velünk szemben.
- Te, Harry! Nem iszunk valamit?
- Már megint szét akarsz verni egy ártatlan kávégépet? Az agresszió nem megoldás, Louis!- vigyorgott rám. Egy kicsit megbicsaklott a bokám, ahogy kimondta a nevemet.
- A kávégéppel majd később számolok, de most alkoholra gondoltam!- mutattam a Billy’s Place feliratú helyre.
- Meggyőztél. Rám is rám férne valami nyugtató. Túlságosan bosszantó, hogy itt ragadtunk. Jut eszembe, egy darabig ne menj a lift melletti vécébe, mert az előbb vezettem le a feszkót a szappantartón, és most úszik az egész…
- Harry, az agresszió nem megoldás! - nevettem el magam. Felkacagott, majd a bár ajtajánál megtorpant.
- Zárva! Bassza meg!
- Olyan nem létezik. Nincs véletlenül egy hullámcsatod? - kérdeztem vigyorogva.
- Hajgumi nem jó? - mutatott nevetve a csuklóját szorító darabra. Csúnyán néztem rá. - Mire készülsz?
- Ha ki tudod nyitni a zárat a kibaszott hajgumiddal, akkor hajrá! De inkább valami vékony, hosszú dolog kéne.
Elkezdett kutakodni a zsebében.
- Ziherejsztű? - kapta ki az említett tárgyat.
- Tökéletes! Nincs még egy?
- Nincs, de van egy tollbetétem!
- Nem akarom tudni, hogy mért van egy random ziherejsztű és tollbetét a csőnadrágod zsebében. Mi van még ott? - vigyorogtam.
- Ne kritizáld a szettem! Kell vagy nem?
Kuncogva vettem ki hosszú ujjai közül az értékes tárgyakat.
- Ne hisztizz, inkább nézd, hogy jön-e valaki! - mondtam, és nekiálltam még a gimiből tanult zárfeltörési technikám megvalósításának. Tíz percembe telt, mert nem egyszerű a zárfeltörés egy kibaszott tollbetéttel, és Harry „Kész van már?” kérdései sem gyorsították meg a folyamatot, de sikerült.
- Csak utánad!- mondtam mosolyogva, ahogy kitártam előtte az ajtót.
- Nem fog bekapcsolni a riasztó? Le is csukhatnak!
- Azért azt megnézném, hogy a zsernyákok karácsony este, lélekszakadva futnak a reptéri bárhoz, két idióta miatt…
- Csak egy! Én egy intelligens fiatalember vagyok, akit belevittek a rosszba!
- Szétverni a szappantartót valóban lenyűgöző intelligenciára vall!
Nevetve bökött meg a vállával, ahogy beljebb sétáltunk. A függönyöket behúzva hagytuk, és úgy csuktam be az ajtót, mintha mi sem történt volna. A székek fel voltak pakolva az asztalokra, a bárpult előtt rendes bárszékek sorakoztak. Harry felpattant a pultra, és átlendítette magát a túloldalra, majd egy rongyot felkapva lazán elkezdett poharat törölgetni, mintha mindig is itt dolgozott volna.
- Mit adhatok?
Nevetve ültem le vele szemben az egyik bárszékre, és lenyúltam egy itallapot. Azt játszottam, hogy nagyon gondolkozom, mit is igyak, de közben az járt a fejemben, hogy öt perc ismeretség után úgy érzem, minta ezer éve ismernénk egymást, mert olyan könnyű kijönni vele. Ja, és hogy meg akarom dugni.
- Hmm… egy Sex on the beach koktélt szeretnék kérni! - mondtam neki végül, mert ez jutott hirtelen eszembe.
- Remek választás! Az első kör a ház ajándéka!
- És a többi?
- Majd meglátjuk… Nyitott vagyok az alkudozásra! - felelte huncutul, majd elkezdte előhalászni a hozzávalókat. Fogalmam sincs, hogy minek kéne benne lennie, de Harry minden szart beletöltött a mixerbe.Figyeld a mestert! - mondta, és elkezdett a mixerrel és másik két üveggel zsonglőrködni. Úgy csinálta, mint egy profi, egyre magasabbra dobálta, míg az egyik üveg leesett, majd a másik is darabokra tört, a mixer teteje pedig lecsúszott és kiborult a tartalma, Harry meg lefagyott. Nem emlékszem, hogy mikor nevettem utoljára ennyire, de a könnyem is kicsordult, miközben tenyeremmel az asztalt csapkodtam. Az arc, amit vágott hozzá, leírhatatlan. Amikor már látta, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás, teljes pánik. Zseniális!
- Öhm… Na mindegy… Lássuk mi maradt… Tequila? - kérdezte.
- Tökéletes! - feleltem még mindig röhögve.
Az ötödik kör után már mindketten hangosan énekeltünk a rádióval együtt. Az asztalon mindenhol só és citrommaradványok sorakoztak. Már előre sajnálom azt, akinek majd fel kell takarítania, mert hogy én nem fogom, az is biztos.
- Azért az bebaszna, ha lekésnénk a gépünket, mert itt mulatozunk!
- Hahaha! - nevetett Harry. - Akkor itt maradunk szilveszterig, és iszunk! – húzta le a hatodikat is, és beleharapott a citromba.
- Miért vágsz ilyen fancsali képet, citromba haraptál?- röhögtem hangosan a saját poénomon.
Harry válaszul hozzám baszta a citromhéjat, ami elől röhögve hajoltam el, így csak a vállamat súrolta.
- Le vagy maradva egy körrel! - üvöltött rám, és a sótartó után nyúlt, amíg én töltöttem magamnak egy újabb adagot, és a kezembe vettem egy citromkarikát. Tanácstalanul néztem magam elé.
- Mi a sorrend? Mi a kibaszott sorrend? Harry!
- Hahaha! Talán nem kellett volna éhgyomorra inni, akkor még emlékeznél! - válaszolta nem kevésbé részegen. Még mindig értetlenkedve néztem rá. - Sóóó, bazmeg, só!! - nyújtotta felém a sótartót, aminek közben lejött a teteje, ezért félig kiborult, Harrynek meg, ahogy utána nyúlt, a mutatóujja belecsúszott és tiszta só lett. Ráhajoltam hosszú, kecses ujjára, és leszopogattam róla a sót, kicsit több ideig tartva a számban, mint szükséges lett volna, majd lehúztam a tequilát és bekaptam a citromot. Harry kitágult szemekkel nézett rám, lefagyva. Talán még nem ivott annyit, hogy ezt ne értse félre. Bár ezen nincs mit félreérteni… Én már bátorra ittam magam, ezért csábosan végignyaltam a citromomat, miközben végig a szemébe néztem. Le se vette a szemét rólam, és még a száját is megnyalta. Több se kellett nekem. Eldobtam a citromot, majd felemelkedtem a székről, a pulton átnyúlva megragadtam a gallérjánál fogva, és a szájára tapadtam. Azt hittem, hogy röhögve ellök magától, de helyette egyből szétnyitotta ajkait, és a nyelve máris a számban volt. A csókunk kicsit sem nevezhető finomkodónak, szó szerint felfaltuk egymást. Durva csókja mégis olyan lágy volt, hogy teljesen elvesztem benne. Minden porcikám őt akarta, leginkább a máris kőkeményen álló farkam. Nyelve vadul izgatta az enyémet, amitől csak még jobban felizgultam, és az alsó ajkába haraptam, mire válaszként majdnem leharapta az enyémet. Remegő térdekkel, levegő után kapkodva hátráltam meg egy pillanatra, és kicsit kijózanodva rogytam le a székre. Összehaverkodom egy sráccal, és egyből leteperem… Kicsit sem ijesztő.
- Bocs… - suttogtam, és félve néztem a szemébe. Kitágult pupillákkal meredt rám, csóktól pirosló, tátott szájjal.
- Louis… - motyogta, majd hirtelen átdobta magát a pulton, magához rántott, és a fenekembe markolva tapadt újra a számra. Erősen markolászó tenyereitől a szájába nyögtem, és a maradék józan eszemet is elvesztve döntöttem a pultnak. Már nem volt visszaút, apró ujjaimmal nekiestem az ingének, szinte letépve róla, majd a szájától nehezen elszakadva pillantottam végig tökéletes felsőtestén. Selymes bőre tetoválásokkal volt díszítve, kiemelve kockáit és a V-vonalát, amitől az embernek összefut a nyál a szájában. Hátradöntöttem a pulton, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam a sótartót és szórtam egy csíkot a kockáira, egészen le a köldökéig. Felkaptam a tequilásüveget, és öntöttem egy picit a köldökébe. Harry kíváncsian figyelte minden mozdulatomat, de nem moccant, hagyta, hogy azt tegyek vele, amit csak akarok, és ezzel az őrületbe kergetett. Megragadtam egy még ki nem facsart citromkarikát, és végigcsöpögtettem a V-vonalán. Harry zihált, én pedig nekiestem a mellkasának. Szépen lenyalogattam róla a sót, ami Harry testének ízével vegyítve hihetetlen vágyat ébresztett bennem, és éreztem, hogy már teljesen nedves az alsóm. A köldökéhez érve kiszívtam belőle az alkoholt, majd lágy csókokkal hintettem körbe, végül pedig a V-vonalát nyaltam végig, kicsit a nadrágja alá is becsúsztatva a nyelvemet. Láttam és éreztem, hogy már az ő nadrágja is feszül, ami még inkább felizgatott.
- Le vagy maradva egy körrel! - vigyorogtam fel rá. Szavaimra elmosolyodott, szemében a saját szenvedélyemet láttam viszont.
- Azt mondtad bekapnál valamit! - felelte pimaszul, de válaszomat meg se várva, újból a számra tapadt, és nadrágon keresztül markolt rá merevedésemre. Egyszerre nyögtünk fel, és Harry fürge ujjai már a sliccemet gombolták. Nem szarozott, az alsómmal együtt tépte le, a térdemig lecsúsztatva, és egyből rámarkolt az újonnan kiszabadult testrészemre. A nyakába kapaszkodtam, hogy ne essek össze a hirtelen jött gyönyörtől, miközben egyik kezével elkezdett pumpálni, a másikkal pedig a pólómat rángatta le rólam. Mikor eldobta, szabad kezével a fenekembe markolva húzott közelebb magához, szájával pedig a nyakamat harapdálta olyan vadsággal, amire mindig is vágytam. Amikor már éreztem, hogy ostroma lassan sikerrel jár, eltoltam a kezét, és most én nyúltam a nadrágjához. Vágytól remegő kezekkel szabadítottam ki feszülő erekcióját, és rögtön térdre vetettem magam előtte. Nagyot nyeltem, mert megláttam, hogy nem egy túrórudival van dolgom, de ahogy felnéztem Harryre, és végigpásztáztam az egész testét, csakúgy sütött belőle az erotika, ezért összeszedtem a bátorságom és tövig engedtem a számba. Mély nyögés tört fel belőle, ami csak még jobban beindított, így őrült tempóban mozgattam rajta a fejem. Mindkét kezével a hajamba túrt, majdnem kitépte, és már szinte ő diktálta a tempót. Ahogy egyre hangosabban nyögte a nevem, lassú, kínzó ritmusra váltottam, és számból kiengedve, nyelvemmel kezdtem nyalogatni. Kétségbeesetten kapaszkodott a hajamba, és folyamatosan nyöszörgött. A farka hegyétől a tövéig végignyaltam, majd elindultam felfelé a testén. Lassan csókoltam és simogattam végig a nyelvemmel, elidőzve mellbimbójánál, majd a nyakán folytattam, és végül a szájára tapadtam. Epekedve szorított magához, előnedvtől csatakos péniszünk összeért, és még jobban dörzsöltük egymáshoz őket, miközben nyelve a torkomban volt.
- Lou… megőrjítesz! - suttogta a számba.Becézésétől megrándult a farkam, és vadabbul tapadtam a szájára. Nem bírtam már magammal, ezért a térde alá nyúltam, és felraktam a bárszékre, majd a lábai közé álltam, amiket készségesen nyitott szét nekem. Hátát a pultnak támasztotta, míg a lábaival körbefonta a derekamat, de a kezei újra a hajamban voltak, ajkaink pedig még véletlenül sem váltak el egymástól. Kemény erekciónk folyamatosan összedörzsölődött, még inkább felizgatva mindkettőnket. Egymást kóstolgató nyelveink közé dugtam két ujjamat, amit Harry szó nélkül fogadott. Mikor már kellően összenyálaztuk, ujjaimat feszes testén húztam végig, amíg a célhoz nem értem. Mindkettőt egyszerre nyomtam fel neki, nyögést kiváltva belőle, majd lassan mozgatni kezdtem. Egyre kevésbé szorított, ezért megforgattam benne őket, még egy ujjal kiegészítve. Lábaival közelebb húzott magához, és most a szám helyett a jobb mellbimbómat harapdálta, amitől elvesztettem a fejem. Kirántottam az ujjaimat, végignyaltam a tenyeremet, jó csöpögősre, majd a farkamat kentem be vele, és már nyomultam is befelé. Lassan akartam, de a vágytól képtelen voltam uralkodni magamon, konkrétan belé vágódtam. Harry hatalmas nyögése csak tetézte a dolgot, így keményen mozogni kezdtem, bár nem akartam fájdalmat okozni neki, de már elvesztettem a kontrollt. Ő viszont nem bánta a dolgot, csak úgy csimpaszkodott belém, nyögései közben csókolt, harapott ahol ért, rövid körmeivel a hátamat karmolta. Bal lábát hirtelen a derekamról a nyakamba emelte, én pedig egy pillanatra lemerevedtem, és csak lassan mozogtam benne. Hogy lehet ilyen hajlékony?
- Gyorsabban! - üvöltött rám. Több se kellett nekem, egyik kezemmel megfogtam a bokáját, ami a nyakamon volt, és döftem egy hatalmasat. Mindketten éreztük, hogy így sokkal mélyebbre sikerült hatolnom, amivel egy olyan pontot értem el, hogy Harry konkrétan sikított. Gyors tempóra váltottam, minden egyes lökésnél mélyebbre hatolva. Szabad kezemmel rámarkoltam Harry hatalmas farkára, és azonos ütemben kezdtem izgatni. A bár nyögéseinktől visszhangzott, ahogy felváltva kántáltuk egymás nevét. Amikor már éreztem, hogy közel az orgazmus, Harry szemébe néztem, aki ködös tekintettel nézett vissza rám. Annyi mindent láttam gyönyörű íriszeiben: vágy, szenvedély, kéj, hogy végül ez repített fel a csúcsra. Végig a szemébe néztem, ahogy belé élveztem, ő pedig szinte rögtön követett, és együtt éltük át az orgazmus okozta öröm tetőfokát. Lihegve borultam a nyakára, ő pedig lágyan cirógatta a hátam. Lassan húzódtam ki belőle, lábát szépen visszaengetem a földre, majd lágyan megcsókoltam. Eddigi vadságunk után eszméletlenül jól esett finoman csókolni, amit hihetetlen gyengédséggel viszonzott. Nem tudom, hogy lehet egyszer vad, utána meg ennyire érzéki. Úgy éreztem, soha nem akarom elengedni. Szájától apró puszikkal váltam el, és haladtam lefelé a nyakán. Mellkasáról lenyalogattam élvezetének nyomait, majd csókkal hintettem végig a hasát. Mikor végeztem, visszahúzott a szájához, arcomat a tenyereibe véve csókolt, és lassan elkezdett tolni maga előtt. Nem tudtam mit akar, de hagytam, hogy most ő irányítson. Egymást ölelve, és finoman csókolózva lépkedtünk el a sarokig, ahol ledöntött az ott terpeszkedő kanapéra, majd mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk. Gyakorlatilag egymáson feküdtünk, ő kívül, én belül, lábaink teljesen összegabalyodtak, ujjaink pedig egymás testét fedezték fel. A hirtelen ránk törő kimerültségtől már csak apró puszikat váltottunk, karjainkkal szorosan öleltük át egymást.
- Aludj csak, Lou! - suttogta a számba, én pedig mézédes illatával az orromban követtem utasítását.

Arra ébredtem, hogy kurvára fázom. Lassan nyitottam ki a szememet, egy pillanatra azt sem tudtam, hol vagyok. Körülnéztem, és rájöttem, hogy egyszálfaszban vagyok egy bár közepén, persze, hogy befagy a picsám. Lassan törtek elő az emlékképek a történtekről. Láttam a pultot, rajta a kuplerájt, a nagyon hasznos bárszéket, és a ruháimat a földön. Már csak egy valami hiányzott a képből…
- Harry? - néztem körbe, de sehol nem láttam. Körbejártam az egészet, még a raktárba is benéztem, de semmi. Gyorsan felkaptam a ruháimat, rápillantottam a telefonomra, ami hajnali 2-t mutatott. Nem hiszem el, hogy csak úgy itt hagyott szó nélkül. Legalább annyit mondhatott volna, hogy kösz a kefét, jó voltál, csá! Fogalmam sincs, hogy mi a helyzet a viharral, meg a gépemmel, de azt tudom, hogy egy percig sem bírok tovább itt maradni egyedül. Kiléptem a folyosóra, és visszamentem a váróhoz. Útközben egy lélekkel sem találkoztam. Benéztem még a mosdókba is, hogy hátha ott találom a göndör fürtök tulajdonosát, de semmi. A váróban még mindig emberek lézengtek, de egyik sem az, aki engem érdekelne. Az ablakon kinézve láttam, hogy már elállt a vihar. Megpillantottam egy biztonsági őrt, és odaléptem hozzá.
- Elnézést, nem látott véletlenül egy magas, barna, göndör hajú, korombeli srácot errefelé kószálni? - kérdeztem tőle.
- Elvesztette a haverját?
- Valami olyasmi…
- A kimaradt járatok folyamatosan indulnak, az egyik épp most szállt fel,úgyhogy gyorsan találja meg a barátját, mielőtt lekésik a gépüket!
Kétségbeesetten néztem az őrre. Harry valószínűleg a gépen van…
- A B1226-os járat öt perc múlva indul az "A" terminálról - recsegte a hangosbemondó.
- Az az én gépem! - kiáltottam, és otthagytam az őrt.
Csalódottan szálltam fel a gépemre. Az úton újra lepergett előttem minden, ami az elmúlt pár órában történt. Alig hiszem el. Megőrültem. Karácsony estéjén, a hóvihar kellős közepén megdugtam egy full idegen srácot egy bárszéken. Pacsi, Tomlinson! Egy full idegen, szexi csávót. Aki helyes. És vicces. És okos. És vad. És otthagyott a faszba. Hosszú lesz ez az út…

Reggel hét körül léptem be a rég nem látott masszív faajtón. A ház még meglepően csöndes volt, ezért gyorsan a nappaliba settenkedtem, és a fa alá rejtettem a várva várt ajándékokat. Kimerülten vonszoltam fel magam a régi szobámba, és ruhástul dőltem az ágyba, Harry meztelen testét képzelve magam mellé.

A karácsony a szokásos menetben zajlott. Kaja, pia, ajándékok, rokonok tömkelege. Jó volt újra látni a családomat, és velük tölteni egy kis időt, távol mindentől, de nem tudtam felhőtlenül élvezni a pillanatot. Még mindig azon a bizonyos zöld szempáron járt az eszem, a napok múltával nemhogy kevesebbszer, hanem már a nap minden percében rá gondolok. Még egy kibaszott citromról is ő jut eszembe, hogy milyen jó volt lenyalni róla… A legidegesítőbb része pedig az, hogy semmit sem tudok róla, még a vezetéknevét sem, így meg sem tudom keresni, hogy megkérdezem, mégis mi a retkes faszért hagyott ott szó nélkül? Vagy csak hogy megmondjam neki: kapja be! És tényleg igazán bekaphatná…
A húgaimmal próbáltam lekötni magam, ahogy az új játékokat tesztelték. Három napja folyamatosan az új zsákmánnyal játszanak, úgyhogy most már én is belevetem magam, hogy eltereljem mocskos gondolataimat. Már épp kezdtem belejönni, amikor hallottam, hogy csengettek. Nem igazán érdekelt, biztos valamelyik szomszéd jön át jópofizni. Anyám ment az ajtóhoz, majd pár pillanattal később visszatért, és hozzám intézte szavait:
- Louis, drágám, téged keresnek!
Reméltem, hogy nem megint a szomszéd Natalie akar nyalizni nekem, mert ha még egyszer rám mozdul, elküldöm a faszba. Az előszobába érve láttam, hogy a nyitott ajtóban Harry toporog. A földbe gyökerezett a lábam. Képzelődöm?! Vagy ez valami vicc? Megdörzsöltem a szemem, de még mindig ott állt, zavartan mosolyogva.
- H-harry?- léptem ki hozzá.
- Szia…
- H-hogy...? Mit…? Hogy-hogy itt vagy? – nyögtem ki végül.
- Azért jöttem… h-hogy elmondjam, hogy izé…- kereste a szavakat.
Pár pillanatig csak néztük egymást, majd halkan megszólaltam.
- El se köszöntél…
- Nem!! Nem! - emelte fel a hangját. - Miután elaludtunk, felébredtem, mert kurvára kellett pisilnem, ezért kimentem, aztán nem akartalak felébreszteni, és gondoltam addig szerzek valami kaját, de csak a reptér melletti kisbolt volt nyitva. Amikor visszaértem, már sehol nem voltál, egy csomó gép felszállt, és hiába kerestelek... Aztán egy biztiőr mondta, hogy valószínűleg engem keresett egy kis, barna, kék szemű srác, és mondta, hogy felszálltál… Azt is, hogy melyik géppel… Elszomorodtam, elmentem anyámékhoz, de csak nem tudtalak kiverni a fejemből, ezért rákerestem a járatodra, és egy kicsit meghekkeltem a rendszert, hogy kiadja az adatokat. És...és... most itt vagyok…
Tátott szájjal bámultam rá, alig hittem a fülemnek. - Sz-szóval csak azt akartam kérdezni, h-hogy nincs-e kedved eljönni velem valahová…- fejezte be lesütött szemmel.
- Te meghekkelted a rendszert, hogy randizni hívhass? - vigyorodtam el.
- Hát… igen… - Még mindig nem mert rám nézni. Válasz helyett közelebb léptem hozzá, két kezemmel a hajába túrtam, amikor végre rám nézett, és lábujjhegyre állva lágyan összeérintettem ajkainkat. Mélyen beszívta a levegőt, a derekamnál fogva húzott magához, és elmélyítette a csókunkat. Belevigyorogtam a szájába, mire ő is elmosolyodott.
- Szóval nem tudtál kiverni a fejedből? - kérdeztem a szájába suttogva.
- M-mmm… - morogta.
- Tessék? Nem hallottam!
- Louis, a szopás károsítja a hallást!
- Mi van?
- Erről beszélek…
Mindketten felnevettünk, és egy újabb csókban forrtunk össze, nyelveinket is bevetve.
- Szóval akkor ez egy igen? - kérdezte kicsit elhúzódva, a szemembe nézve.
- Ez egy “talán megduglak hazafelé a repülőn”!- feleltem, mire nevetésben tört ki, és a seggembe markolva hajolt újra a számra.
- Harry!
- Hm?
- Mi a vezetékneved?
- Styles. Még valami keresztkérdés?
- Csak egy pár száz, de majd a randin megbeszéljük! - feleltem, és folytattuk a csókolózást a tornácon, a meghitt félhomályban, miközben bentről halkan karácsonyi zene, és a húgaim kacagása szűrődött ki. Na ilyen egy boldog karácsony!

***

1 évvel később

- Elnézést! Bocsánat… Vigyáztam! - kántáltam, ahogy próbáltam átverekedni magam a tömegen.
Nem igaz, hogy az út közepén kell örömködni egymásnak…
Deja vum van.
Lélekszakadva estem be a reptéri váróba, és első utam a kávéautomatához vezetett.
- Késtél! - szólított meg az a hang, amitől a mai napig megremegnek a térdeim. Flegmán dőlt neki a kávégépnek, kezében egy műanyagpohárral. - És ez a kávé még mindig fos…- folytatta a zsörtölődést Harry.
- Bocsi, szívem, de elcsúsztam a melóval és…
- Jó, jó, tudom, hogy munkamániás vagy! Inkább csókolj már meg, hogy ne érezzem ezt a szart a számban!
Kérésének eleget téve, egy gyors puszit nyomtam a szájára, mert mégiscsak nyilvános helyen voltunk, mire csak a szemét forgatta, mert nem erre gondolt. Magához húzott és megölelt, majd a fülembe suttogott.
- Te, Lou! Nem osonunk be a bárba? Ma van az évfordulónk, és szeretném, ha felpakolnál a pultra…
Szavai máris elérték hatásukat, mert a gatyám jóval szűkebb lett.
- Édes, ha lekéssük a gépet, anyám kinyír… meg a tiéd is!
- Ugyan már, tök jól elvannak együtt! Fel se tűnik majd, hogy pár órát késünk!
Lehelete a nyakamat csiklandozta, és ölelésünk takarásában finoman rámarkolt a merevedésemre. Karon ragadtam, és magam után húztam a bár felé. Vigyorogva lépkedett utánam, majd az ajtónál ügyesen kémlelt, hogy észrevétlenül be tudjunk törni a forró emlékekkel teli bárba. Amikor kinyitottam az ajtót, és félig már bent voltam, éles hang ütötte meg a fülemet.
- A riasztó, bazmeg! - kiáltotta Harry. - Futás!
Elsprinteltünk a reptér másik felébe, majd lihegve dőltünk neki a falnak.
- Ezek szereltek be riasztót bazmeg! - hitetlenkedtem. Egymásra néztünk, és kitört belőlünk a nevetés.
- Buktuk az évfordulós szexet! - mondta csalódottan Harry.
- Nem baj, majd a repülőn bepótoljuk - kacsintottam rá.
- Az nem ugyanaz… A bár… ott kezdődött minden! Hagyomány…
- És mi a gépen folytatjuk, és új hagyományt teremtünk! - próbáltam feldobni a kedvét. Imádtam amikor durcizik, főleg ha a szex miatt. Magamhoz húztam, és szenvedélyesen megcsókoltam.

- Boldog évfordulót, szívem! - leheltem az ajkaira. - Szeretlek!
Elmosolyodott, megmutatva imádott gödröcskéit.
- Én is szeretlek! - felelte, majd kézen fogva indultunk a gépünk felé, hogy megint last minute-be érjünk haza.

VÉGE