*Becca Prior* It Is What It Is / Második fejezet

Becca Prior
It is What it is

Második fejezet

– Ne, ne, ne, ne! – könyörgött Zayn, mikor Niall a sebe fölé hajolt, és finoman megforgatta a nyílvesszőt.
– Jajj, ne nyafogj már, mint egy asszonycseléd! – szólt rá a gyógyító. – Harry a legvékonyabb, legsimább nyilat választotta, hogy nehogy kárt tegyen benned, és se inat, se izmot nem ért. Csak a bőröd alatt futtatta át a vesszőt, hogy észhez térítsen – közölte, és miközben elfordult, hogy előkészítse a szereket, amiket majd a sebére tesz, az orra alatt morgott tovább: – Pedig jobb lett volna, ha egy cirkás nyíllal lő a seggedbe, akkor legalább pár napig nyugton maradnál.
– Hallom ám! – mondta Zayn, és bár a karja le akart szakadni, felnyúlt, hogy lerántsa a szőke fejet, és a szájára tapadjon.
  Hosszan csókolta a szüntelenül ellenkező férfit, míg végül nagy nehezen bejutott az ajkai közé, és az érzület, ami mindkettejükön átvillámlott, elvette a kedvét a fortyogástól.
 Mikor Zayn végül elengedte, és a szemébe nézett, Niall lágy pillantással ajándékozta meg. A harcos el is érzékenyült egy pillanatra, mert a mellkasát feszítette a szerelem, amit ez iránt a folyton morgó, mindig zsörtölődő kis tudós iránt érzett, csikó kora óta, rendületlenül.
  Elmerült az érzelmeiben, így észre sem vette Niall lassú mozdulatát, amivel finoman megfogta a nyilat. Zayn csak arra eszmélt, hogy úgy ordít, mint egy fába szorult féreg, és közben csillagokat lát, mikor Ni egy határozott mozdulattal kettétörte a vesszőt, és még abban a minutumban ki is húzta a karjából, a hegye felőli oldalon.
– Azt a hétszentségit neki! – üvöltött Zayn. – Hát milyen gonosz vagy te sarlatán? Nem is szólsz, hogy felkészülhessek, csak fogod, és belém töröd a vesszőt, aztán gyönyöröd leled benne, hogy még ki is cibálod belőlem?! – kérdezte, és ha a kín nem taglózza le, biztos, hogy falhoz csapja a vékony kis alakot.
– Ha nem lennél ekkora fafej, már rég rájöttél volna, hogy nem tudlak másképp megszabadítani tőle – szögezte le Niall, és ráhajolt a fekvő Zaynre, hogy a szájára adjon egy békítő csókot, miközben a sebére szorította az illatos füvek forrázatával átitatott gyolcsot, és halkan gügyögött a hirtelen haragú katonának: – Most már nem fog fájni, ígérem. Egy hős vagy… Más már összetojta volna magát… – legyezgette a fekete lovag önérzetét, míg közben felidézte a szolgálólányt, akinek vasvilla állt a talpába, mégis szó nélkül tűrte, hogy Niall kihúzza belőle.
– Igen, az biztos! – értett egyet Zayn, és ahogy fájdalmai csillapodtak, büszkén húzta ki magát.  – De a herceggel ezért még számolok! – tette hozzá, mire Niall megfogta az állát, és erősen felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen.
– Nem Harry tehet róla, hogy nem tudsz uralkodni magadon. Tisztán és érthetően kihirdette az udvarban, hogy senki ne menjen a lova közelébe, akinek kedves az élete.  Ha Csillag eltapos valakit, az csak a saját hibája, de ha bárki a kanca életére tör, azt ő maga fogja felkoncolni. Szerencséd van, mert volt annyi józan esze, hogy téged megkímélt.
  Zayn kirántotta az állát a finom ujjak közül, és nehézkesen talpra vergődte magát, majd sebesült karjára szorította a másik kezét, és villámló szemekkel nézett a párjára.
– Az lehet. De senki ne mondja nekem, hogy ez normális dolog! Már három lélek van a dúvad rovásán.
– Mind megszegte a szabályt! – ellenkezett Niall.
– Remélem, hamarosan történik valami, mert ez így tovább tarthatatlan.
– Mikor lettél ekkora emberbarát, hisz eddig egyetlen baleset sem keltette fel a figyelmedet, és soha nem is számított neked, ha egy szolgáló kilehelte a lelkét…
– Most se érdekel, de az igen, hogy Harryvel beszélni sem lehet. A rühes kancával tölti minden idejét… – vallott színt Zayn, mire Niall egyből megvilágosodott:
– Áhááá... Tehát a cimborád hiányzik, a vad vágtáitok, a közös vadászatok, az esti borozások… Nem azért akartad levágni a lovát, hogy másokat védj meg vele.
  Zayn lesütötte a szemét, és rajtakapottan beharapta a száját.
  Niall elmosolyodott. Jól ismerte Zaynt, és most, hogy végre rájött a dolog nyitjára, inkább megkönnyebbült, mint haragudott. Ő így szerette az önző és kissé nehézkes észjárású fiút.

***

– Befelé! – kiáltott a király, mire a három férfi egyszerre mozdult, hogy eleget tegyen a parancsnak.
  Mikor mindannyian főt hajtottak, és szívükre tett kézzel meghajoltak, az öreg összehúzott szemöldökkel nézett végig rajtuk. – Ehh, micsoda társaság! – adott hangot nemtetszésének, és egytől-egyig megajándékozta őket egy lenéző pillantással. – Ti vagytok a fiam barátai, ezért azt akarom, hogy vele menjetek. Harry ma éjjel meg fog szökni a lovával, hogy elvigye Tomlinson doktorhoz a hegyeken túlra.
   A három ifjú egyszerre szisszent fel, mert egyiküknek sem akaródzott nekiindulni a hosszú útnak, és ismeretlen vidékeken átkelni, hogy Csillagnak gyógymódot találjanak.
– De hisz a kanca nem beteg, csak veszett! – mondta Zayn, és kiguvadt szemekkel nézett a többiekre, megerősítésre várva.
– Mindegy mi baja, Harry nem engedi, hogy levágják. Ami nem lenne akkora baj, ha az a bestia nem tizedelné az embereimet. A hercegnek parancsba adtam, hogy maradjon a palotában, de ti is ismeritek… Az én fajtám! – mondta gondterhelten a király, de az arcán némi büszkeséget is felfedezhetett a figyelmes szemlélő. – Még az éjjel útra kel, és azt akarom, hogy biztonságban legyen. Bár minden csepp vérem visszafelé folyik, ha számba veszem, miért vagytok alkalmatlanok, mégis úgy döntöttem, ti lesztek a kísérői. Az úton számtalan veszély leselkedik rá, de az ifjú varázsló miatt sem vagyok nyugodt. Sok mindent hallottam igézőképességéről, és félek, valami delejt bocsájt Harryre. Niall, a te feladatod lesz, hogy olyan főzettel itasd, ami ellenállóvá teszi a bűvölésre! Zayn, a te kardod ereje védelmezi majd a vadaktól, és Liam, neked jó hasznodat veszik, ha új fegyverre, vagy bármi más szerkezetre lenne szükségük útközben, vagy épp fogságba esnétek. Ahogy te hetente feltöröd az éléskamrát, úgy egy zárka lakatját is kinyitod.
   Az elmondottaktól ketten kuncogni kezdtek, de az említett fülig vörösödött, és szégyenében szeretett volna elsüllyedni. – Ha épségben visszahozzátok nekem, életetek végéig dúskálhattok az aranyban, ha pedig a kis varázslót is ráveszitek, hogy veletek tartson, és a mi oldalunkra álljon, lovagi címet kaptok, és leszármazottaitok mind büszkék lesznek rátok.
   A három dalia mind kihúzta magát, és egyből nagyobb kedvet éreztek, hogy üstöllést csomagolni kezdjenek, és éjfélre az erdőben álljanak néma csendben, arra várva, hogy Harry kiosonjon a várkapun.

.