Sad Day - Fantasy

"Louis.

A szüleim mindig is elítélték a különleges avagy más embereket. Amikor hétvégente néha átkapcsoltam a TLC-re, rögtön rávágták, hogy "na ezt nem nézzük".

Szomorú.... Mindig is kíváncsi voltam az ilyen emberek életére. Egyes műsorokat csak azért néztem, hogy megértsem mire jó. Hogy élik meg a szülők, hogy a gyermekük 4-5-6 éves korában egy szépségversenyen úgy néz ki mint egy utcalány/ribanc/kurva...akárhogy is nevezzük.

Aztán volt olyan is, hogy meleg férfiakból csináltak nőket, amit nem értettem mire jó, de érdekelt, és egyszerűen csak kíváncsi voltam. Különleges akartam lenni.

Megmondom őszintén, hogy ugráltam örömömben mikor 17 évesen rájöttem, hogy meleg vagyok és egyáltalán nem vonzanak a lányok. A szüleim kevésbé. Mondhatni kidobtak a lakásból, anyám nehezebb szívvel, de nyakig benne volt a levesben, így hát a legjobb barátomhoz költöztem.

Halálosan belészerettem....ohh Harry Styles. Soha nem gondoltam volna, hogy mára már több leszek mint a barátja. Sokkal több. Valaki akivel le akarja élni az életét. És ez a valaki én vagyok!

Tegnap:

Karácsony....a születésnapom és a kedvenc ünnepem. Harry ma elment  vásárolni és nem engedte, hogy vele menjek, így kénytelen voltam elfoglalni magam valamivel, amíg Hazz haza nem ér. Úgy egy óra unalmas tévézés után a telefonhoz nyúltam és tárcsáztam Niall-t.

- Szia Lou! - köszöntött. Hangjában éreztem a mosolygást, és hogy teli szájjal beszél.

- Hello Niall! Hazza elment vásárolni engem meg itt hagyott egyedül... Nincs kedved elmenni a karácsonyi vásárra? - kérdeztem. Reménykedtem, hogy benne lesz...

- Okés, megyek, csak mondd meg, hogy hányra - hallottam ahogy éppen kortyolgat valamit.

- Most.

- Okés, csak megeszem a maradék kajámat, hello.

- Szi... - mondtam volna, de letette...

[...]

Hamarosan Niall megérkezett és elmentünk a karácsonyi vásárra. Rengeteg minden volt, nagyon sok mindent vettünk, az árusok csak úgy ontották a szebbnél szebb dolgokat, akkora volt a választék. Vettem Harrynek egy diótörő babát, mert gyönyörűen meg volt csinálva, és annyira megtetszett, hogy muszáj volt megvennem.

Aztán egyszercsak megakadt a szemem egy bolt kirakatán. Egy ékszerbolt kirakatán. Volt kettő gyönyörű gyűrű. Elképzeltem Harry ujját benne és hevesen kezdett dobogni a szívem.

- Mit nézel? - kérdezte Niall mellettem. Kezében egy kürtöskalács volt és azt majszolta.

- Nem eszel te egy picit sokat?

- Ha belegondolsz, tavaly sokkal többet ettem - jelentette ki határozottan.

- Nem vettem észre - nevettem el magam.

- Na de mit néztél? - kíváncsiskodott és felém nyújtotta az édességet. Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem kérek, majd visszanéztem a gyűrűkre.

- El akarom venni... - motyogtam.

- Van ára... - húzta el a száját.

- Niall! - löktem meg a vállát. - Érte megéri....

- És melyiket gondoltad?

- Nem tudom....az a kettő talán - suttogtam a levegőbe miközben ráböktem a két tüneményre. - Hazzának tuti az ezüst tetszene jobban, viszont nekem az a bronz nagyon bejön.

- Okéé... menj be és vedd meg! - tolt az ajtó felé.

Besétáltam és megvettem az ezüst gyűrűt. Csak az járt a fejemben, hogy mennyire jól fog állni Harrynek ha elfogadja, és vele együtt engem és a kettőnk öröklétét.

*Este*

A karácsonyfa szépen feldíszítve állt, alatta hatalmas ajándékok sorakoztak. Ott volt Harry ajándéka tőlem, gondosan becsomagolva. Nagyon kíváncsi voltam mit szól hozzá és izgultam, hogy igent mond e.

Hátulról ölelő karok csúsztak a derekamra és a nyakamba is kaptam egy lisztes puszit. Megfordulva megcsókoltam szerelmemet, aki boldogan viszonozta azt. Éreztem a száraz port az ajkain.

- Megint nyersen etted a mézeskalács tésztát? - nevettem el magam, homlokomat övének döntve.

- Szerintem te rejtett kamerákon keresztül figyelsz engem... - durcizott.

- Az orrod is lisztes. - Nevetve töröltem le róla. Elpirulva fordította félre a fejét, amin kuncognom kellett, majd adtam egy rövid csókot az ajkára.

A konyhába mentem, megnézni a finomságokat amik épp a sütőben készültek. A mézeskalács az egész szobát beillatozta, a kacsa pedig annyira gusztusosan sült a sütőben, hogy összefutott a nyál a számban. Hangosan megkordult a gyomrom a finom illatokra, mire hasamra téve kezem elhúztam a számat és kicsit összegörnyedtem. Reggel óta nem ettem semmit, Harry kajái nélkül éhen halok.

A csengő zavarta meg gondolatmenetemet.

- Nyitom! - kiáltottam és kitártam a fiúk előtt az ajtót. Levették a cipőjüket, majd megrohamozva a fát, alárakták a többi ajándékot. Kb megközelíteni nem lehetett szegény növényt, úgy be volt kerítve.

*10 perccel később*

- Kész a kaja! - Harry hangos üvöltése betöltötte a nappalit.

Szinte egyszerre álltunk fel az asztaltól, hogy helyet foglaljunk a székeken. Mind nagyon éhesek voltunk, én speckó Harryt is meg tudtam volna enni. Jó... azért őt talán nem, de Niallt biztosan. Ő jó sokat eszik. Hmm...

A kaja isteni volt, vidáman falatoztunk, különféle dolgokról csevegve. A karácsonyi zene halkan szólt a háttérben, a fények olyan hangulatot varázsoltak, ami kellemes volt és édes. Az illatok, a díszek, az ajándékok, a zene és persze a társaság, ami tökéletes karácsonyt varázsolt.

Miután már addig tömtük magunkat, hogy rosszul lettünk, öt percet még az asztalnál dumcsiztunk, mert senki nem tudott fölállni. Aztán nagy nehezen feltápászkodtunk, és a csomagok felé vettük az irányt.

Mindenki azt a dobozt kereste amin rajta van az ő neve, és megmondom őszintén, ilyen jó sok volt. Nagyon sok puha bundazoknit kapott mindenki, meleg pulcsikat, karácsonymintás garbókat, dezodort, parfümöt, meg ilyeneket.

Aztán már csak két dobozom volt hátra. Az egyik Hazzától volt, egy hatalmas, a másik Liamtől, amire Hazza és az én nevem volt írva. Megbeszéltük, hogy előbb az egymástól kapott ajándékot bontjuk ki. Kinyitottam a dobozt, amiben egy kisebbet találtam. Azt is kinyitottam, mire abban is egy kisebb doboz volt. Ez még legalább ötször megismétlődött, mire az aljában egy kis dobozka volt. Tátott szájjal, könnyes szemmel vettem ki a doboz mélyéről, és felhajtottam a fedelét. A bronzgyűrű...

Felnéztem és Harry is könnyes szemmel nézett engem, a tőlem kapott gyűrűt ujjai között forgatva.

- Ho-hozzám jössz? - tette fel a kerdést, mire felnevettem és folytak arcomon az örömkönnyek a meghatottságtól.

- Szerintem ez mindkettőnk részéről igent jelent - válaszoltam boldogan. Felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt és már a csókhoz hajoltunk, de Liam közbeszólt.

- Ácsi! Előbb bontsátok ki az ajándékomat! - vigyorgott.

Harryvel értetlenül összenéztünk, majd kibontottuk. Egy fagyöngy volt benne, amit Liam azonnal ki is vett és a fejünk fölé tartotta.

- Ez mi? - kérdezte Harry.

- Megpecsételem az “örökkéteket”. Csókoljátok már meg egymást! Zsibbad a kezem - röhögött.

Ajkaink egybeforrtak, megpecsételve a jövőnket, az életünket, az örökkénket."

Az utolsó sorokat sírva írta le.

Lehetetlen - gondolta, és lehajtotta a gép fedelét. Letörölte könnyeit, és kiment a nappaliba, ahol az első dolog, amivel szembetalálta magát, az Harry volt amint éppen a gyönyörű barátnője szájában jár a nyelvével.

Majdnem elhányta magát.

- Minden rendben? - kérdezte Zayn egy pezsgőspohárral a kezében.

Úgy tudnám jellemezni a szívét, mint amikor az üveg szilánkokra törik. Darabkái kegyetlenül belefúródtak a tüdejébe, nem kapott levegőt, a kiszabadult tömérdek mennyiségű vér szétfeszítette a mellkasát és úgy szakadt millió darabra, hogy a hazugság pora belepte holttestét ami alatt senki sem látta a fájdalmat. Meghalt a lelke.....

- Mi? Igen persze. Csak durva volt a tegnapi buli - kicsikart magából egy nevetés félét és megveregette barátja vállát.

Nem is volt buliban.