Goo Deeper! ( Menj mélyebbre) - Loraa*-*

Menj mélyebbre, hagyd, hogy elragadjon a sötétség! Takarjon be, akár egy fekete selyemlepel, óvjon téged! Ne gyere vissza. Jobb neked ott - suttogja egy hang a fejedben. Mit teszel? Hallgatsz rá, s elmerülsz a tömör sötétségben? Cserben hagyod a körülötted élőket, s megmutatod milyen gyenge vagy? Vagy megkérdezed; kell ez nekem? A sötétséget választom a fény helyett, tudva, talán nem jövök ki onnan többet?  Nem, természetesen nem.

Amíg van, aki itt tart, nem kell félnem. Van családom, vannak barátaim, nekem pedig egy jól fizető állásom. Nincs szükségem könnyű megoldásokra, Csakis valakire, aki ezt akkor is elmondja nekem, mikor én már nem vagyok rá képes.

- Louis, gyere már! - hallottam meg az egyik legjobb barátom boldog, nevetős hangját. Niall ilyen volt. Ha szomorúnak láttuk, ott hatalmas volt a baj. - Mindenki rád vár! - kiáltott még, én pedig egy szemforgatással felkaptam magamra egy meleg pulcsit, és lesiettem a lépcsőn.

- Nyugi van, szöszi, itt vagyok - bokszoltam játékosan a vállába, mire kinyújtotta a nyelvét. Megvárta, míg felveszem a cipőmet, a jó meleg szövetkabátomat magamra aggatom, és csak akkor nyújtotta felém a mobilom és a pénztárcámat. Köszönetképpen csak rámosolyogtam, és kiengedve magam előtt bezártam a bejárati ajtót. Liam kocsija állt a házam előtt, ő is volt a sofőr... Persze, hisz ő sosem iszik, mi pedig fogunk.

Vásárolni megyünk a városi karácsonyi vásárba a családunknak, és persze egymásnak. Egy hét múlva karácsony, az ajándékok pedig még sehol sincsenek. Az pedig biztos, hogy fogunk forralt bort inni, tehát jobb, ha Liam vezet.

- Sziasztok! - ültem be Harry mellé, Niall pedig az anyósülésre vágta le magát.

- Szia, Louis! - hajolt el Haz előtt Zayn, és megölelt. Mosolyogva veregettem meg a hátát, majd mindketten visszaülünk a saját ülésünkbe.

- Mi a helyzet? - néztem rájuk érdeklődve, mire Liam mosolyogva vállat vont.

- Csak a szokásos. Zaynnek most szeretethiánya van, Niall fel van pörögve, én vezetek, Harry pedig még nem szólalt meg ma - mondta el tömören, mire elvigyorodtam, és szórakozottan Harryre pillantottam. Ő viszont nem nézett rám, hanem előre tekintett az útra, de eközben a kezét az enyémbe csúsztatta, és megszorította. Mosolyogva hajoltam hozzá, hogy megpusziljam az arcát, majd kinéztem az ablakon, miközben élveztem, ahogy a nagy keze közrefogja az enyémet. Mikor megérkeztünk, és Liamnek sikerült keresnie egy parkolóhelyet, elengedtem Harry kezét. Nem szerettem, ha emberek közt közel voltunk egymáshoz. Nem tehettem róla, mindig az elutasítást kerestem az emberek arcán, elvégre én magam sosem voltam megelégedve önmagammal. A tükörbe utáltam belenézni, mert nem tetszett, amit láttam. Gyűlöltem, ami én magam voltam.

Viszont a bensőmet sem szerettem. Idegesítőnek tartottam magam, aki túl sokat beszél és, aki túl erőszakos. Képtelen voltam elfogadni magam.

- Na, jó! Szerintem váljunk szét, egy óra múlva a fenyőnél találkozunk, rendben? - javasolta Zayn a kivilágított karácsonyfára mutatva, mi pedig csak komolyan bólintottunk, de már mindannyiunk fejében az járt, hogy kinek mit kell vennünk.

Zsebre dugtam a kezem, és elindultam az egyik hosszú soron. Nehezebb ügynek gondoltam az ajándékok kiválasztását, pedig egészen egyszerűen megvoltam vele. Hisz a húgaimnak hamar megszereztem, amit szerettem volna, anyáéknak szintén nem okozott gondot, a srácokat pedig könnyű boldoggá tenni.

Így hát háromnegyed óra múlva már egy padon ücsörögtem, a forrócsokival a kezemben, amit vettem magamnak a kihűlés veszélye ellen vettem magamnak. A hó lágyan szállingózott, pár pillanatig még ott is maradt a fekete kabátomon, majd vízzé válva eltűnt. Elmosolyodtam azon, hogy a kisgyerekek mennyire is élvezik ezt. Kergetve egymást futkároztak, a kacajuk messzire hallatszott.

- Louis! - hallottam meg egy ismerős hangot, mire kiléptem ebből az elmélázós hangulatomból, s a hang irányába fordultam. A volt pasim, Justin jött felém boldogan, mire egy halvány mosoly az én arcomra is kiült.

- Szia! - adtam neki két puszit, és felálltam, hogy megöleljem őt. Szőke, hosszabbra hagyott haja tele volt hópelyhekkel, s barna szemei boldogan csillogtak, ahogy rám nézett.

- Mesélj, minden rendben? Annyira örülök, hogy látlak! - vigyorgott, látszott rajta, hogy igazat, mond,d és tényleg örül.

- Igen, minden rendben. A barátaimmal jöttem el, ők is itt vannak valahol - mutattam a hatalmas tömegbe nevetve. Leült szorosan mellém, és mosolyogva nézett végig rajtam.

- Alig változtál valamit - mondta, majd kritikusan a hasamra pillantott. - Várj... Eszel te rendesen? - kérdezte.

- Persze - hazudtam, és nevetéssel tereltem el erről a figyelmet. Tudta, ha hazudok, de most szerencsére nem szúrt neki szemet. - És veled mi újság? Nick jól van? - Hát igen, rajtakaptam, hogy ezzel a gyerekkel csal, azért is mentünk szét.

- Oh, sosem voltunk együtt - nevetett fel vidáman. Aha, szóval egy éjszakára kellett. Kösz, Justin, ez jól esett.

- Értem - fordítottam el a fejem, és inkább a rohangáló, kétségbeesett szülőket figyeltem, ahogy be akarták cserkészni elkóborolt gyerekeiket.

- Na, most mi van? - mosolygott kedvesen, mire megráztam a fejem. Nick sokkal jobban nézett ki nálam, emlékszem, mennyire féltékeny voltam arra, hogy mennyire élvezte Justin az együttlétet vele. Én nem mertem lefeküdni vele, hisz tudtam, hogy a testem csúnya, így biztos voltam benne, az lesz a kiváltó ok, amiért elhagy. Viszont így én szakítottam vele, elvégre csak nem jó senkinek, ha megcsalják!

- És most van valakid? - tereltem a témát, mire csak sóhajtva elkezdte a fejét csóválni, és ő is a tömegre nézett.

- Van, akit szeretnék magam melléet, deviszont ő elérhetetlen - vont vállat. Összeráncoltam a szemöldököm, ugyanis nem hittem neki. Sosem tört le semmilyen kapcsolat miatt, ami azt illeti, mindig megkapta, amit akart. Végül csak bólintottam egy aprót, ennyivel tudomásul is vettem a szavait. Láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit, viszont nem szólalt meg.

- Louis, na végre! Már húsz perce téged keres mindenki! - hallottam Liam aggódó hangját, ahogy a nyakamba ugrott, én pedig nevetve öleltem vissza.

- Húsz perce? - vontam össze a szemöldököm, s az órára pillantottam. - Oh.

- Igen, lehetnél felelősségteljesebb is! - szidott meg. - Harry totál ki van akadva, a telefonod pedig minek van? Dísznek?! - nézett rám csúnyán, de csak legyintettem. Liam pillantása Justinra csúszott, majd meglepetten nyújtotta a kezét.

- Liam, ő itt Justin. A volt pasim - mutattam be. - Justin, ő itt Liam, az egyik legjobb haverom.

- Örvendek - villantott egy mosolyt Jus, Liam pedig kissé szolidabban viszonozta a gesztust.

- Gyere te is - javasolta, mire bólintott, így mind együtt indultunk el arra, amerre Liam vezetett. A fánál, mikor Niall észrevett minket, megkönnyebbülten sóhajtott, Zayn csúnyán nézett rám, Harry pedig leszarva, hogy nem szeretem, ha tömegben közel vagyunk, csak szorosan magához ölelt.

- Te ökör, tudod, hogy mennyire féltettelek? - suttogta a fülembe, mire erősen megremegtem, de tudtam, hogy semmi köze sincs ehhez a hidegnek.

- Jól vagyok, nyugi - toltam el magamtól határozottan, és kínosan pillantottam oldalra. Láttam a szemében megcsillanni a csalódottságot, de nem tehettem semmit. Féltem. Az emberek véleménye oly' sokszor taszított már mélyre, nem akarok még egy gödörből kiutat keresni. Az már nem menne.

- Hát te meg ki a búbánat vagy? - kérdezte Zayn kicsit sem szépen, ahogy a volt fiúmra nézett. Egy sóhajtással megforgattam a szemem, de menthetetlen volt. Zayn ilyen, így kell elfogadni.

- Louis exe. - Liam gyorsabb volt, hamarabb adott választ, mint ahogy én a számat kinyithattam volna. És tudtam, hogy kezdődik a kínos kérdések sorozata.

Niall és Zayn letámadta, Liam a fejét csóválta aggódva, Harry pedig csak engem figyelt, le sem vette rólam a tekintetét rólam. Képtelen voltam őket figyelni és állni Haz vádló pillantását, ezért arrébb álltam, és halkan elkértem a kulcsot Liamtől, aki látva, hogy nem vagyok jól, odaadta, és mondta, hogy sietnek, csak várjak a kocsiban.

Fázósan összehúztam magamon a kabátot, s figyelve a leheletem magam előtt haladtam a csúszós úton, míg a kocsihoz értem. Beültem előre, és bekapcsolva a rádiót dúdoltam a dalokat, amik mentek éppen.

Eközben a gondolataim messze elkalandoztak, többnyire egy barna göndör fürtös srác felé, akit hihetetlenül szerettem.

Tény, hogy sosem voltam jó a kapcsolatokban, de ezt nem szerettem volna elrontani. Ő olyan... más volt. Nem akartam, hogy megint miattam legyen vége a kapcsolatomnak. Tudtam, talán utoljára adtam oda valakinek a szívemet, az viszont még egy törést képtelen lenne elviselni. Végképp nem bírnám.

2 és fél hónap talán még nem volt elég, hogy megerősödjön ez köztünk. Még könnyedén eldobhat magától, ha akar. Nem szeretek vele mutatkozni tömegben, képtelen vagyok akár csak a srácok előtt is megcsókolni, és a gondolattól is a hideg ráz, hogy meztelenül lásson. Tudom, hogy vannak szükségletei, ő pedig mióta velem van, tűr. Hiába mutatja ki minden mozdulatával, hogy szeret, én nem vagyok képes hinni neki teljes egészében.

- Louis... - nyitotta ki a gondolataimat kitöltő személy az ajtót, beengedve a dermesztő hideget, mire összekoccantak a fogaim, viszont képtelen voltam törődni vele, méghozzá Harry pillantása miatt. Olyan egyveleget alkottak az érzelmek, hogy képtelen voltam nem elmerülni bennük. - Miért nem mondtad? - kérdezte csalódottan, hangját kicsit lehalkítva, mint aki nem is beszél erről szívesen.

- Mit? - kérdeztem értetlenül, de ő nem pillantott rám. Figyelte a kormányt, és gondolkozott.

- Hogy még érzel iránta valamit - suttogta, mire megemelkedett a jobb szemöldököm, féltem, hogy lerepül az arcomról, s az egekbe szökik.

- Minden, amit iránta érzek, szánalom - mondtam, mintha ez magától értetődne, de látva a kétkedő pillantását, elkomolyodtam. - Mit hittél, Harry? Hogy szeretem? - Még a gondolatot is nevetségesnek tartottam. - A fenébe is, megcsalt! Miért éreznék iránta bármi pozitív dolgot? - vontam fel a szemöldököm, ő pedig csak vállat vont.

- Mondta Liam, hogy mennyire jól elvoltatok, mikor megtalált titeket. A srác pedig olyan szeretettel beszélt rólad, hogy azt gondoltam... - Kénytelen voltam közbevágni.

- Harry, ne légy hülye! Justin mindenkit megnyer, akit csak akar, mindenkit meggyőz az igazáról. De nem szabad neki hinni - ráztam a fejem. - Amúgy is - néztem bele a szemeibe, amik most egy kicsit bizonytalanok voltak. Talán attól félt, nem őszinték az érzéseim iránta? - Hosszú, hosszú idő telt el azóta. Most pedig van valakim, akit szeretek. Minek törődnék ezzel a senkivel? - mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig csak megkönnyebbülten sóhajtott, és viszonozta a mosolyom.

- Tudom, tényleg tudom, hogy nem szereted, ha ilyen helyen csókollak meg, de végtelenül kívánom az ajkaidat - suttogta közelebb hajolva, amin majdnem elmosolyodtam, de sikerült visszafognom magam, és lehunyva a szemem hagytam, hogy a puha, édes ajkak leigázzák az enyémeket, valamint a rabjukká tegyenek újra meg újra. Ilyen édes íze senkinek sincs, mint neki. És az, hogy ezt csak én tapasztalhatom, büszkeséggel tölt el. A kezei gyengéden beleszántottak a hajamba, én pedig elnyitottam a szám, hogy a nyelveink könnyed táncba kezdjenek egymással.

Mikor elváltunk, csak halványan mosolyogva kereste a pillantásomat, amit mikor megtalált, íriszei csillogással teltek meg.

Egy apróbb puszit nyomott az ajkaimra, majd visszahuppant az ülésbe, viszont az időközben megtalált kezemet nem engedte el.

Annyi szeretet rejlik ebben a srácban, hogy képtelen lennék önszántamból valaha is elengedni. Olyan heves szeretet kötött hozzá, hogy képtelen lennék erről mind lemondani.

Mikor a többiek megérkeztek, nem volt semmi baj. Mivel én nem ittam semmit, felajánlottam, hogy vezetek, viszont így Niall kiakadt, hogy akkor nem az övé lesz az anyósülés.

- Bocs, Harry előnyt élvez - kacsintottam rá kuncogva, mire durcásan összefonta a karjait, Zayn pedig azon nyomban elkezdte őt piszkálni, hogy milyen gyerekes. Liam csak a fejét fogta, biztos voltam benne, hogy olyasmi járt a fejében, hogy "Na, basszus, hova kerültem!?" Jogos a kérdés, a válasz valószínűleg az őrültekháza lenne.

Niallt kiraktam otthon, majd sorban Liamet és Zaynt, végül hazavezettem, kimondatlanul is tudva, hogy Harry nálam fog maradni.

- Csinálok valamit enni, oké? - ölelte át a derekam fél kézzel, s nyomott egy kedves puszit a fejemre, amin nem tudtam nem elmosolyodni.

Számomra mindennél többet jelentettek ezek az apró kis érintések, apró gesztusok, ugyanis sokkal nagyobb értékük volt bárminél.

- Érezd magad otthon - mosolyogtam.

- Ahol te vagy, ott én otthon vagyok. - Ajkai ismét megtalálták a helyüket a fejem búbján, majd ellépett, hogy a konyhában kutakodva ráleljen valamire, amit el tud készíteni. Addig pedig a szobámba mentem, hogy átöltözzek. Lekaptam a pólómat és a nadrágomat, de szigorúan kerültem a tükröt, ami az egyik falon árválkodott, tudva, hogy sosem fogok szívesen belenézni. Miközben keresgéltem valami kényelmes ruha után, az ajtó nyitódását hallottam meg. Az első pólót megragadtam, és a testem elé húztam, miközben Harry kíváncsian keresett a pillantásával. Mikor megtalált, összeráncolta szemöldökét, s csak nézni tudtam, ahogy szomorú szemekkel odalépdel hozzám könnyedén, és kiveszi a pólót a kezemből, majd egy hanyag mozdulattal messzire dobja. Lesütöttem a szemem, nem akartam, hogy lásson. A kezeimet összefogta a hátam mögött, hogy ne takarjam magam, ő pedig lehajolva nyomott édes csókot az ajkaimra.

- Ne takard el magad, Louis! - suttogta halkan, ki sem nyitotta a szemét, ahogy a lehelete lecsapódott a bőrömön. - Semmi okod rá - tárta fel a szemeit. Ugyan láttam benne az őszinteséget, magamban elutasítottam ennek az igazát. Csak ráztam a fejem, makacsul tagadtam, amit mondott.

- Lou...-suttogta. - Gyönyörű vagy - mondta könnyed puszikat elhintve a tetoválásomon, ami a mellkasomat díszíti, valamint a nyakamhoz érve gyengéden megszívta a bőrt, ami olyan remegéseket váltott ki belőlem, amit ezelőtt még sosem tapasztaltam. És még alig csinált valamit!

A kezei elengedték az enyémeket, de már nem akartam ellenkezni vele. Nem akartam, hogy megharagudjon rám, így nem tettem semmit. A jobbja végigsimított a hasamon, ahol az izmok megrándultak erre a különös érzetre, majd a keze arrébb csúszva a fenekemre simult. Beharaptam az alsó ajkam, ahogy megszorította, ő pedig csak mosolyogva simította a száját, az enyémre. - Ne legyél zavarban előttem, és ne is gondold azt, hogy csúnya vagy. Mert nem - cirógatta meg az arcomat a bal kezével. - Tökéletes vagy. Számomra mindenképp. - Tudtam, hogy igazat mond és ez nagyon jól esett. Én kezdeményeztem a következő szenvedélyes csókot, ami elégedett morranást váltott ki belőle, s fogaival meghúzta az ajkam.

Talán tényleg nincs mitől tartanom, ha Harryvel vagyok. Neki akartam adni magam. Nem csak lelkileg, hanem fizikailag is. Ő pedig örömmel vette a felajánlást.

Az ágy felé terelt, ahova mikor ledöntött, mosolyogva szemlélt végig. Alig tudtam elhinni, hogy tényleg tetszik neki, amit lát.

Lehajolt, s az ajkait az enyémekre nyomta, miközben kigombolta az ingét, és mikor az izmos felsőteste feltárult, minden további nélkül ejtette a földre, hisz teljesen feleslegessé vált a szemében. Kezei lecsúsztak, s rámarkoltak a férfiasságomra, amitől akaratlanul is egy nyögés szaladt ki a számon. Mosolygott, hogy ezt váltotta ki belőlem, szemeiben különös fény csillogott. Hiába csak alsónadrágon keresztül nyúlt hozzám, félő volt, hogy idő előtt elsülök. Szerencsére nem kínzott tovább, levette a bokszeremet, és ő maga is levette a rajta maradt ruhákat. A teste... hihetetlen volt. Napbarnított bőre gyönyörű volt, ahogy azt tetoválások tömkelege díszítette, az izmok dagadtak a testén, nem volt egy olyan négyzetcentiméter sem rajta, ami ne lett volna tökéletes. Végigsimítottam rajta, kezem pedig rátalált az ő szerszámára, amin végighúztam az ujjaimat, először csak a makkot izgatva, végül az egész hosszat. Élvezettel teli nyögések szakadtak fel belőle, tudtam, hogy piszkosul élvezi, pedig sosem tanultam ezt.

- Kérlek folytasd - suttogta a fülembe, a jobb keze pedig a mellettem lévő lepedőt markolta, Tettem, amit kért, izgatott a hang, amivel beszélt hozzám. Döbbenten láttam, hogy neki sincs már sok, amin meglepődtem, hisz ő sokkal tapasztaltabb, mint én. Bár, sok ideje nem is volt senkivel.

Elengedtem, ő pedig lehajolt, hogy egy csókot nyomjon a számra, majd az ajkai más fele vándoroltak.

A nyelvével végigsimított a nyakamon pulzáló éren, abszolút tudta még a vágyamat fokozni, noha ezt nem gondoltam lehetségesnek. Teljesen elvesztettem a józan gondolkodás képességét a hatására. Lehet egyáltalán így vonzódni valakihez? Igen, ha az épp a Harry Styles nevet viseli.

Nyelvével a mellkasomon garázdálkodott, ajkai közé kapta az egyik mellbimbómat, és azzal játszott, én pedig a hajába túrtam, hogy egy kicsit lassítson. Bár mindkettőnk szerszáma feszített már, kicsit tartottam ettől, Harry pedig szavak nélkül is megértette ezt. Lágy csókot nyomott az ajkaimra, és kedvesen rám mosolygott.

- Nincs mitől tartanod, Lou - puszilta meg az orrom.

- Csak vigyázz rám! - kértem őt, mire ismét birtokba vette az ajkaim.

- Ez természetes - válaszolt, majd leszállva az ágyról a farmeréhez sietett, aminek a zsebéből előhúzott egy óvszert, majd vissza is jött hozzám.

Azonnal őrült vágtába kezdett a szívem, ahogy felbontotta, de még nem tett semmit ezen kívül. Szerencsére síkosító nem kellett, ugyanis az óvszer olyan volt, viszont nem tudtam, hogy mire számítsak.

Az egyik ujja a fenekemnél járt, miközben ő a szájával más helyeken kalandozott. Egy váratlan pillanatban eltüntette magát bennem, majd ki is húzta. Mikor már azon voltam, hogy könyörgöm többért, a következő ujját is belém csúsztatta, és tágítani kezdett ott lent. Bár az érzés borzalmasan szokatlan volt, jól is esett.

- Harry! - morrantam fel, mikor a szükség elviselhetetlenné vált. De ő még nem kegyelmezett. Ajkaival megérintette a makkomat, nyelvével végigsimított rajta, majd a hosszomat is bekapta. Akaratlanul löktem fel  csípőmet egy hangos nyögés kíséretében, ő viszont szabad kezével lenyomott, hogy ne fulladjon meg. Ujjait kihúzta belőlem, valamint az ajkai is elváltak onnan.

Bepozicionálta magát, s lágyan befurakodott a farka hegyével. Lassan beljebb lökte magát, én pedig felszisszentem, hogy mennyire feszít. Meg is állt, s nyugtató puszikkal illette a kulcscsontomat. Lassan az egész hossza bennem volt, én pedig összeszorított szemekkel vártam, hogy elmúljon a fájdalom, s végre megszokjam a méretét. Mikor enyhült, felnyitottam a szemem, és bólintottam egyet.

- Mozogj! - sziszegtem, ő pedig megmozdult, és egy kissé bénácskára sikerült csókot kezdeményezett.

- Gyönyörű vagy, Louis - suttogta, én pedig felnyögtem, egyrészt az érzések, másrészt a hangja hatására.

A mozgása határozottabb, erősebb lett, én pedig sosem éreztem még ilyen jól magam. Nem voltam más, mint egy nyögő kupac a takarókon.

Tudtam, hogy nem fogom bírni. Túl sok volt az inger, így egy hangos nyögéssel kilövelltem, és Harry mély nyögéséből, a gyönyörtől eltorzuló arcából pontosan tudtam, hogy ő is elélvezett. Hangosan szuszogtam, aztán mikor sikerült visszatérnem a valóságba, Harry rám omlott teste is megmozdult,  nehezen felállt, hogy kidobja a használt óvszert. Visszafeküdt mellém, és s szorosan átölelt.

- Lou, hidd el, hogy tökéletes vagy - morogta a fülembe, az illata az orromba szállt, amit úgy imádtam.

Nem válaszoltam, csak a nyakába fúrtam az arcom.

Annyi mindent tett velem ez a srác; Szerelembe ejtett, elvette a szüzességem, elhitette velem, hogy nem minden úgy van, ahogy gondolom, és én magam sem vagyok csúnya. Nincs okom undorodni magamtól.

Csak reméltem, hogy az élet nem úgy hozza, hogy ismét csalódjak, s soha többet fel ne álljak. Hogy a sötétség ismét ellepjen, s kihasználva a sebezhetőségem ismét tőrt szúrjon a szívembe.

Mert ha mélyebbre kerülök, nem jövök ki onnan többé.

Talán nem fogok. Ahogy a göndör hajú, smaragd szemű testbe bújt angyalt figyeltem, elmerengtem; talán minden rendben lesz.