Anywhere with you - ~Lana

- Istenem Hazz, gyorsabban! – kiáltott fel Louis, a gerince tökéletes félkörívbe hajlott, miközben szerelme kérésére még mélyebben hatolt belé, lehetetlenül felgyorsítva a tempót. A fülledt szobát csak az ő nyögéseik, s testük összecsapódásának közönséges hangjai töltötték meg. A göndörke homlokára tapadtak a tincsei, a hátán csíkokban folyt az izzadság, s a lábai kissé zsibbadni kezdtek az elég sok ideig elhúzódó ismétlődő lökésektől.

- Boo, mindjárt! – figyelmeztette kedvesét, aki erre csak a saját ágyékához nyúlva kezdte fejni a saját péniszét, hogy ő se maradjon le. A kívánt hatás nem maradt el, pár percen belül a felértek a csúcsra, Louis feje hátracsuklott a szédületes érzéstől, míg Harry ráborult az izzadságban úszó testre.

- Szerinted meddig lesz ez még így? – kérdezte félénken a kék szemű fiú, miután a szíve visszatért a rendes kerékvágásba, s már a lihegése is abbamaradt.

- Mi? – a smaragd tekintet felvette a szemkontaktust szerelmével, de nem tudta kiolvasni a szeméből a választ, agya még túlságosan az előbb történteken pörgött.

- Még csak 3 óra van, de ez ma már a negyedik menet…- jelentette ki, belepirulva a mondatba.

- Ez azt jelenti, hogy jöhet az ötödik menet? - Harry beharapta a vékony metszésű ajkait, smaragd tekintete vággyal telt meg.

- Idióta…- nevetett fel Louis, s egy apró puszit nyomott a szerelme homlokára. – Arra akartam kilyukadni, hogy ez meddig fog még tartani? Mármint hónapok óta együtt vagyunk, de szerinted meddig fog még tartani ez a szenvedély? – a kétely eluralkodott a fiú arcvonásai fölött, s csak azt akarta, hogy kedvese megnyugtassa, ahogy mindig meg is tette.

- Boo, ha ez megnyugtat, közlöm a nyilvánvalót; én még 30 év múlva is ugyanilyen kanos leszek, szóval ne ezen gondolkozzunk, hanem gyere és vegyünk egy fürdőt. – A göndörke kacsintott egyet, s bármiféle szégyenérzet nélkül indult a fürdőbe meztelenül.

- Hazz, a héten tizennégyszer dugtál meg, a seggemnek pihenésre van szüksége. – panaszkodott a fiú, de hűségesen követte szerelmét a fürdőszobába.

- Akkor most te dugsz meg engem, ne komplikáld már túl, édesem – nevetett fel Harry, aki időközben már megnyitotta a csapot. Meztelen testén a vízcseppek csak úgy száguldottak, kőkeménnyé téve ezzel Louis-t.

- De…- csak szája ellenkezett, fél lábbal már belépett Harry mellé.

- Csak egy karácsonyi ajándék tőlem, neked. – Louis emlékezett rá, hogy két hete mindig ezzel jön a fiú, akárhányszor is szeretkeztek, pedig aznap volt a karácsony előtti utolsó nap. – A 15. ajándék – forgatta meg a szemét, hiszen tudta mi jár a szerelme agyában.

- El leszek kényeztetve – suttogta érzékien Louis, aki már nem nagyon tudott ellenkezni, hiszen Harry térdre vetette magát a fiú előtt, s máris kezébe vette az ágaskodó péniszét.

- Akkor ezt szülinapodra kapod – lehelte Louis makkjára, akinek egyből hátracsuklott a feje, s átadta magát a földöntúli érzésnek.

*pár órával később*

- Nyertem. – csapta le a göndör hajú az üres poharat az asztalra, mire egy szomorú kék tekintetbe ütközött, a veszteség mindig megrázta Louis-t.

A „fürdés” után úgy döntöttek nem maradnak otthon, mint a házasok, inkább megisznak pár felest, és felkészülnek a karácsonyra, ami sosem sült el számukra a legjobban, de az a jó a szeretet ünnepében, hogy nem kell hibátlannak lennie, így is-úgy is tökéletes. Azonban a pár felesből megszámolhatatlan mennyiség lett, s elvesztették maguk felett az önkontrollt.

- Még egyet, de most én győzök! – mondta elszántan, s intett a pultosnak, aki újratöltötte a poharaikat aranybarna, tömény alkohollal. A szájukhoz emelték az üveg peremét, – nem tudták már hányadik körnél járnak, a 15. után már nem számolták az italmennyiséget – majd egyszerre kezdtek háromtól visszaszámolni, hogy az egy elhangzása után újabb versenyt rendezzenek abból, hogy ki tudja hamarabb letolni a torkán a piát.

Az élénkzöld tekintet figyelte a barátja poharának tartalmát, ami sokkal lassabban fogyott, mint az övé, de mielőtt lehajtotta volna az utolsó kortyot is egy pillanatra megállt, pont annyira, hogy Louis megelőzhesse.

- Nyertem! – ugrott fel boldogan a fiú, botladozva kezdett el győzelmi táncot járni. Harry elmosolyodott az örömén, Louis boldogsága az ő szívébe is harmóniát kölcsönzött, neki csak az kellett, hogy örökre lássa a gyönyörű arcon az önfeledt mosolyt.

Fényképező gépek kattogása úszott be az alkohol okozta köd alá, s percek kérdése volt csupán, mire a göndörke felfogta a rajongók, és az újságírók jelenlétét. Kissé lassabban haladtak, a pia lebénította az érzékszerveiket, csak nevettek hangosan, s játéknak tartották az egészet. A hátsó ajtón szöktek ki a tömegből, ami csak miattuk gyűlt össze, egymást támogatva botladozni kezdtek a sikátorban.  

A keskenye utcarészen nem volt más, csak ők, s néhány konténer, az egyikben egy lila narancssárga mintás papucs árválkodott a párját keresve, a graffitik pedig különleges történeteket mutattak be, kacskaringózva követve a fal repedéseit. A legérdekesebb az életnagyságú gomba alakja volt, amelynek készítője a különleges méretezés mellett a színekkel is egyedivé tette az alakot.

Louis hirtelen megtorpant, a göndörkére nézett, akinek a nevető ráncok mély árkot vettettek a szeme körül. Az előbbi nevetés elhalt, a csend átvette a helyét. De nem volt kínos, sokkal inkább várakozással teli.

Louis arcát elborították az érzelmek, egy éhes tigrisre hasonlított, ahogy a fiatalabbikat a falnak passzírozta. Harry nem tudta mi történt egy teljes másodperc alatt, de mindenesetre tetszett neki ez a felállás. Élvezte, ahogy az izmos karok megtámaszkodnak a feje mellett, s úszott a szenvedélyben, amit a fiú sugárzott. Ajkait beharapta, szemeivel majd felfalta az előtte álló fiút, kezeit ökölbe kellett szorítsa, hogy ne támadja le a nyílt utcán kedvesét. Pedig most megtehette volna, a lehúzott redőnyök mögül senki sem figyelt rájuk, a jelenetük egyetlen szemtanúja a falra festett sárkány volt, ami ebben a megvilágításban, és az alkohol okozta ködben szinte életre kelt.

A barna hajú végül nem bírta tovább, villámgyorsan hajolt a telt ajkakra. Úgy érezte beleharapott a paradicsomban lévő tiltott gyümölcsbe, s most nem gondolt a kígyókra, ami őket lesben várta.

Útjukat úgy folytatták, mintha semmi nem történt volna, azonban ajkaik vörössége tanúskodott az előbbi cselekményekről. Akármennyire is rúgtak be, a szabályok bennük égtek, s amiért ennyire felelőtlenek voltak, bűntudatot ébresztett mind a kettőjükben, azonban ez nem akadályozta meg, hogy a két kéz összekulcsolódjon. A hideg már mindkettőjük arcát pirosra csípte, így nem álltak meg egy pillanatra sem a karácsonyi díszbe öltöztetett kirakatokat megnézni, útjukat egyből Harry kocsijához vették.

- Vezetek. Én nem vagyok olyan részeg, mint te – mondta a jármű tulajdonosa, s egy gyors arcra puszi után már be is ült a kormány mögé.

- Szerintem ez nem jó ötlet, fogjunk inkább taxit. – A részeg nevetgélést aggodalom váltotta fel.

- Ne csináld már, tökéletesen józan vagyok. Ülj be! – parancsolta a fiú, aki ölében nyugvó mutató és középső ujját gyerekesen összeszorította, mintha ezzel a hatalmas hazugságát semmivé tehetné.

- Már nem azért, de ezt nem hinném – morgolódott az idősebbik, de ennek ellenére kelletlenül becsatolta a biztonsági övet, teljes mértékben megbízott szerelmében.  

- Ne legyél ideges Lou, elrondítja a szexi arcod. – Egy lassú csókkal ajándékozta meg Louis-t, aki persze egyből nyugton is maradt, s egy bárgyú mosollyal az arcán bambult ki az ablakon, miközben a mellette ülő fiú beindította az autót, s egy ügyes mozdulattal kikanyarodott.

Az ital csak spiccesebbé és magabiztosabbá tette a göndör fiút, azonban tökéletes vezetői stílusát nem rontotta el, habár egyszer kétszer egy kissé megingott a keze között a kormány, és élesebben fékezett le, mint ahogy szokott. Büszke volt magára, s a vezetői képességeire, deösszerándult, amint meghallotta a rendőrautó szirénáját maguk mögött, s a visszapillantó tükörben látta, ahogy jeleznek neki; álljon félre.

A nagy fekete autó egy utolsó dörmögéssel leállt az útszélén, Louis pedig a műszerfalba verte a fejét, amiért pont most kell ennek megtörténnie. Harry összeszorított fogakkal tekerte le a maximumom üvöltő zene hangerejét, s egy részeg mosollyal az arcán várta, hogy odaérjen hozzá a férfi. Amint pedig meglátta a borostás unott arcot, lecsittegte siránkozó barátját, s lehúzta az ablakot.

- Jó estét biztos úr! – mosolygott rá kedvesen, s belekuncogott a mondatba, hiszen eszébe jutott, amikor ő öltözött be rendőrnek, s jól megbüntette Louis-t, aki annyira nem bánta a dolgot.

- Jogosítványt, forgalmit. – sorolta unottan a járőr, kezét pedig várakozóan nyújtotta a fiú felé, aki máris kutakodott az említett iratok után.

- Boo? – szólította meg a fiút, miután reménytelenül próbált emlékezni a kért dolgok pontos helyére.

- Hmm?   

- Nem tudod, hogy hol van az az izé? – kérdezte, mire kuncogva megvonta a vállát. – Hát azt hiszem e nélkül kell élnie – fordult a férfi felé, s készült arra, hogy elhajtson.

- Szálljon ki a kocsiból! – dühöngött a rendőr, Harry pedig egy sóhaj kíséretében teljesítette a kérését.

- Fújjon bele! – tartotta a szondát a fiú felé, aki szemét forgatva engedelmeskedett. A göndörke jót mulatott a rendőr arcán, amint az egy pillantást vetett a készülékre. – Megittak egy egész borospincét vagy mit? – kerekedett ki a rendőr szeme.

Időközben Louis is kiszállt, hogy megnézze; mi történik, de nagyon rosszul tette.

- Nézze, tudja kik vagyunk? Harry Styles, és Louis Tomlinson. Tudja, One Direction. Adunk egy autógrammot, ha elenged minket – kacsintott rá a férfira a göndörke, akinek elállt a szava, alig várta már, hogy egy elkényeztetett sztárocskát a dutyiba vágjon.

- Nem érdekel ki maguk, be kell vinnem önöket. – jelentette ki, s szigorúan meglóbálta a bilincset az orruk előtt.

- De biztos úr... – újra felnevetett, csak is Louis jutott eszébe erről a szóról, meztelenül…- Sajnálom, de nem bírom kimondani ezt, tudja a szerelmemmel szerepjátékoztunk, és mikor elélvezett ezt nyögte, gondolom megérti, hogy nem jut más eszembe erről. – A szavak csak úgy buktak ki belőle, nem is tudta igazán miről beszél. – Tudja mit? – támadt hirtelen ötlete a fiúnak. – Ha elenged megmutathatom mit csináltunk Lou-val aznap. Felejthetetlen élmény lenne, egy hármas velünk. – Újabb kacsintásban részesítette az egyre sápadtabbá váló férfit, akinek még sosem mondtak ilyet.

- Forduljon meg! – nyögte ki végül, mire Harry-nek kitágultak a szemei.

- Tudja, csak Louis-nak engedem meg, hogy seggbe kúrjon, de kivételt teszek magával, biztos úr. – Az utolsó szavaitól a farka keményen megfeszült a nadrágjában, miközben készségesen a kocsi tetejére hasalt, fejét úgy fordította, hogy az egész végig halkan dudorászó szerelmét nézhesse. Csak arra eszmélt fel, hogy hideg fém fonódik a csuklója köré. – Oh, bilincs? - húzta fel a szemöldökét játékosan – Ennyire perverz a biztos úr? – nevetett fel, azonban a mosoly egyből leolvadt az arcáról, amint megérezte, hogy vonszolni kezdik a rendőrautó felé, s erőszakosan belökik az ajtón.

- Ne, kérem! Nem csináltunk semmit! Karácsony van…- hallotta meg maga mögött a szerelme hangját, aki pár másodperces késéssel csatlakozott hozzá.

Louis egészen addig siránkozott, amíg rájuk nem zárult a rácsajtó, hiába ismételgette a szeretet ünnepét, senki nem hatódott meg. Kezdett kijózanodni, már csak enyhén spiccesnek lehetett mondani, pont annyira, hogy veszekedést szíthasson.

- Én megmondtam, hogy menjünk taxival, de neeeem. A nagy Harry Styles részegen is jól vezet – forgatta meg a szemét, s fáradtan leült a piszkos fémpadra, ami egyetlen ülőhelyként szolgált a cellában.

- Nem mondhatod, hogy te annyira ellenkeztél, és egyébként is. Ne fogd rám, te akartad, hogy menjünk el egy bárba és igyunk meg valamit. – Harry karját keresztbe rakta, s idegesen meredt a másik irányba.

- Már látom előre a címlapokat; Harry Styles-t és Louis Tomlinson-t letartóztatták…Sam ki fog nyírni. Meg Niall. És Liam. Meg persze Zayn is. De ha már itt tartunk az egész világ rajtunk fog csámcsogni, gratulálok! Ráadásul karácsonykor, ez a legutolsó hely, ahol lenni szeretnék ilyenkor. – Arcát a kezébe temette, s úgy sajnáltatta magát tovább.

- Ne legyél drámakirálynő Boo! – forgatta meg a szemét Harry, és feltápászkodott, hogy átölhesse Louis-t. Az ölébe férkőzött és átölelte a kissé kiborult szerelmét.

- Ne hívj így! – szipogott fel, de halványan elmosolyodott.

- Sajnálom Boo, amiért részegen vezettem, és amiért most miattam kell börtönben ülve köszöntened a karácsonyt. – A göndörke arcát a szerelme nyakába temette, s bocsánatért esedezve csókokkal vonta be az érzékeny felületet.

- Szeretlek – sóhajtott fel megtörten a fiú, igazi érzelmi hullámvasút volt neki ez a nap, főleg a vége, így csak arra vágyott, hogy a szerelme átölelje erősen, nehogy szétzuhanjon.

- Louis… - közel hajolt a kedvese füléhez, aki már rákészült, hogy valami szuper romantikus dolgot fog hallani – Egyszer láttam egy pornófilmet, amiben a rabok szexeltek. Mindig is ki akartam próbálni, olyan izgató nem gondolod? – Louis nevetve tolta hátrébb a göndör fiút, akinek a szemében csak vágyat látott. Megint.

- Kezdem azt hinni, hogy neked nem az agyad a központ, hanem a farkad, az irányít téged mindenben. – Harry helyeslően bólogatott, sosem tagadta le örökké kanos énjét.

- De most komolyan Lou, egy kis börtön szex? – a smaragdszemű fiú érzékien kezdett el mozogni szerelme ölében, akinek az eszét elvette a szenvedély, ami annyira kötötte a fiúhoz. Erősen tapadt az ajkaira, s többé nem érdekelte, hogy hol van, nem érdekelte, hogy éppen szeretet ünnepe van, hiszen Harry karjában egy örökkévalóságig tartó karácsonyt élhetett át, s alig várta, hogy az élete hátralévő részében az „ajándékait” bontogathassa.

Mert a karácsony erről szól; rávilágítani az ember jó oldalára; szeretni, és szeretve lenni.