~ Sam Wilberry ~ Eighteen/ONE

"Először is Kellemes Karácsonyi Ünnepeket szeretnék kívánni minden kedves olvasónknak! Bízunk benne, hogy a történeteink által még teljesebb lesz az ünnep. 

Az első történetről annyit, hogy mindenkinek legalább ilyen meglepő és egyben csodás ajándékot kívánok, mint amivel Lou-t lepik meg a haverjai. Mert ugye, mire valók a barátok, ha nem arra, hogy a lehető legmeghökkentőbb ajándékkal kedveskedjenek a kis szülinaposnak? :) Az Eighteen magával ragadó, vicces, és erotikus világa biztosan felmelegít ezen a hideg, karácsonyi napon. 

Ha elolvastátok, ne felejtsetek el kommentelni."

HDawn 

*

A fekete szépfiú végignézett a báron, és lustán legeltette a szemét az aznap esti felhozatalon. A szőke ír már távolról észrevette barátját, miközben szapora léptekkel utat tört magának a tömegben. Niall lihegve húzta fel magát a mellette lévő bárszékre, miközben hevesen kapkodta a levegőt. Abban a nyavalyás ruhában meg lehetett sülni. Zayn alig bírta palástolni a mosolyát, miközben a jelmezbe bújt fiúra tekintett.

– Na, mi van, krampuszom? Kifárasztottak a gyerekek? – suttogta, és a szája szegletében egy csibészes mosoly játszott.

– Nem vicces – rótta meg a fiú. – Szerintem neked sem lenne kedved ebben az istenverte maskarában ugrálni egész nap. Fárasztó – nyavalyogta.

– Amíg miattad fáradok ki, addig nekem tökéletesen megfelel a dolog… – kuncogott Zayn. A szöszi csak megcsóválta a fejét, és sértettséget mímelve fordult a csaposhoz.

– Egy vodka narancsot – motyogta.

Zayn megsimogatta a barátja hátát, és Ni vállára hajtotta a fejét.

– És milyen volt?                     

Niall meglehetősen durcásan sóhajtott fel.

– Ne is kérdezd! Az egyik gyerek beleöklözött a golyóimba. Összegörnyedtem a fájdalomtól, de előtte még magamra borítottam a karácsonyfát…

– Azért még használható? – pillantott le Zayn Ni zöld nadrágba bújtatott lábai közé.

– Talán. Adj egy kis emlékeztetőt, aztán elárulom – incselkedett a szöszi.

– Ne ilyen sietősen! – kacsintott a szépfiú. – Elvégre azért vagyunk itt, hogy kieszeljük Lou karácsonyi ajándékát… Most nem rólad van szó – nyomatékosította Z.

– Kösz – hebegte Niall. Olyan aranyos volt, ahogy durcásan lebiggyesztette a száját, hogy Zayn akaratlanul is kereste az olyan helyzeteket, mikor ezt válthatta ki belőle.

– És mire gondoltál? – fűzte össze az ujjait Niall, és belebámult az időközben kiüresedett poharába, mintha ott keresné a választ.

– Már mondtam, krampuszom… Ezentúl nemcsak a farkamat kell beléd dugdosnom, hanem észt is? – sóhajtotta játékosan.

– Nagyon vicces – jegyezte meg Niall, miközben nyelvet öltött Zaynre. – Szóval… tényleg? Most komolyan?

Zayn kért egy újabb kör vodka narancsot, és szemrebbenés nélkül bámult a barátjára. Finom ívű ajka halványrózsaszín árnyalatban játszott, enyhén lebiggyedt, és Ni hirtelen késztetést érzett, hogy ráhajoljon. Meg is tette. A nyelvével finoman körbesimogatta Zayn ajkát, aztán utat tört magának a szájába, de hamar véget vetett a csóknak. Röpke ízelítője volt mindannak, amit a fekete fiú kaphat tőle, ha már a hálószobájuk zárt ajtaja mögött lesznek.

– Ma este nem csak karácsonyfát kell állítani… – kuncogott Zayn, és átölelte a szöszit. – Egyébként igen – suttogta. – Louis mostanában egyre unalmasabb életet él. Nincs semmi spontán az életében. Minden megtervezett, előre kigondolt. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog csinálni, amikor…

– Csend! Ebbe még belegondolni is veszélyes – motyogta Niall. – Annyira… erotikus.

– Mi van?! Hirtelen cölibátust fogadtál, kisszívem? – ingatta a fejét Z.

– Dehogy… csak nem szeretnélek itt és most a bár közepén megdugni…

– Az nem is a te feladatod – vigyorgott Zayn. – Hagyd a nagyokra!

– Na persze! – nevetett fel öblösen a szöszi, miközben a barátja előhalászta a telefonját, hogy tárcsázza Liam számát. Kicsöngött, pár pillanatig várakozott, aztán egy dohánytól rekedtes, meglehetősen álmos hang csendült föl:

– Mi a fasz bajod van, Malik? – jött a nem túl kedves üdvözlés a túloldalról. – Aludtam.

– Karácsony van, haver. Beszéltél Louis-val?

Zayn megvakargatta az állát. Az egynapos borosta hihetetlenül szexi volt napbarnított bőrén, és Ni elképzelte, hogy a nyelvével végigsimogatja a bőrét, egészen a nyakán keresztül, le a köldökéig… majd… Csírájában fojtotta el a gondolatot, még mielőtt a vérkeringése fellázadt volna ellene, mert elég nehéz lett volna álló dákóval hazakocsikázni.

– Mit mond? – kíváncsiskodott Niall, de Z. lepisszegte, hogy maradjon csendben. A szöszi morcosan fújtatott, és megkaparintotta a barátja italát. Az alkohol végigmarta a torkát, de jólesett a forróság, amit maga után hagyott. Zayn kinyomta.

– Egy órája hívta. Jay-ék éppen akkor indultak, bár Lottie-t alig tudta levakarni magáról, mert a lány mindenáron azt akarta, hogy Lou tartson velük a családi kiruccanásra. Kategorikusan kijelentette, hogy ebben az évben a barátaival, vagyis velünk fog karácsonyozni. Minden a helyén van, kiskrampuszom. Megvan a pénz?

Niall megvonta a vállát.

– Majdnem – bólintotta. – De estig összekaparjuk.

– Úgy legyen! – vigyorgott Zayn, és összekulcsolta az ujjaikat, hogy elinduljanak haza. Odakint hatalmas pelyhekben szállingózott a hó, a leheletük fehér párapamacsokként, spirálosan szállt a magasba, és mindketten úgy érezték, hogy minden adott ahhoz, hogy Lounak a legemlékezetesebb születésnapi ajándékot adják. Egyenesen a karácsonyfa alatt fog rá várakozni.

***

Be kellett kapcsolniuk az ablaktörlőt, olyan erős volt a havazás odakint. Gyakorlatilag alig lehetett kilátni. Niall belesüppedt az ülésbe, és unottan dobolt a térdén, miközben Zayn szemrebbenés nélkül figyelte az utat. Ni felemelte a kezét, majd tenyerét a barátja térdére csúsztatta:

– Figyelj, édes – suttogta fojtottan. – Szerintem jobb lenne, ha lehúzódnál. Várjunk egy picit, míg járhatóbb lesz az út…

– Már így is unalmas ez a kocsikázás, szöszim. Nem akarok belepusztulni a semmittevésbe... – húzta el a száját Zayn, és picit lassított, mert úgy vélte, hogy egy csúszós, jeges útszakaszhoz értek.

– Hm. Pedig nekem lenne ötletem…

Z. úgy kapta a fejét Niall felé, mintha valami életbevágót mondott volna. A szeme a szokottnál jobban elkerekedett, és gyanús csillogással pásztázta.

– Csak nem?! – tűnődött félhangosan.

– De! – válaszolta rekedtesen Niall.

A sebesség csökkent, aztán a fekete fiú lehúzódott a kocsival az út szélére. Nyomban kicsatolta a biztonsági övet, és máris rávetette magát a krampuszruhában üldögélő fiúra. Szétnyitotta a combját, óvatosan terpeszkedett fölötte, a nyelvével pedig körberajzolta a másik ajkát. Niall halkan nyöszörgött, ahogy a kutató ujjak szakszerű pontossággal járták be a testét a legérzékenyebb helyeken. Minden érintéstől meleg bizsergés futott végig a hátán, és a gyomra görcsösen összeszorult, ha a közelgő pillanatokra gondolt. A szíve hevesebb ütemre kapcsolt, a pulzusa az egekben járt, a szenvedély megbolondította minden gondolatát. Z. a tenyerei közé vette az arcát, és finoman simult a barátjához. Összeérő bőrük melegen lüktetett, miközben a fekete fiú az arcával cirógatta Niall ajkát.

– Meg akarlak érinteni – suttogta Niall, olyan kábulatban, hogy alig bírta formálni a szavakat.

– Tiéd a pálya – biccentett Z. –, de előtte vegyük le ezt… – bökött a zöld jelmezre, és máris hátranyúlt, hogy egy könnyed, gyakorlott mozdulattal lehúzza a cipzárt. Az anyag szétterült a fiú hátán, felfedve csupasz bőrét, amit Zayn azonnal kitapogatott. A lágy, selymes, ruganyos bőr érintése olyan jó volt, hogy sosem tudott betelni vele, de annyira sürgette a vágy, hogy nem jutott ideje arra, hogy lustán végigsimogassa a másik hátát. Szinte letépte róla az anyagot, amit a fiú pólója, majd a bokszeralsója követett. Ő viszont már lassabb mozdulatokkal hámozta le magáról a ruhát, és kedvtelve figyelte, ahogy ír barátja magába issza a látványt. Miután meztelenre vetkőzött, lenyúlt, és Niall félig ágaskodó farka könnyedén bukott a tenyerébe. Kissé hátrébb csúszott, hogy lehajolva nedves nyomot hagyhasson a körbeborotvált, fehér bőrön. Ni ujjai elvesztek a fekete fürtök tengerében, és felnyomta a csípőjét, de Zayn a végletekig akarta kínozni. Rálehelt a fiú vörös, előváladéktól csillogó makkjára, mire Niall úgy megfeszült, mintha satuba szorult volna. A combjain kidagadtak az izmok, a farka pedig teljesen megkeményedett. Z. megmarkolta a fiú csípőjét, aztán megfordította, magának háttal, hogy a kis szöszi előtte térdeljen. Niall összekulcsolta a kezét az ülés fejtámlája körül, Zayn pedig megfogta a bokáját, olyan szélesre terpesztve a lábát, hogy Ni majdnem felnyögött a feszítő érzéstől. Hihetetlenül kitárulkozva érezte magát, és a tudat, hogy autók suhannak el mellettük, miközben ők szexelnek, még több izgalommal vegyes adrenalinnal árasztotta el a testét. Z. ujjai a talpától indultak felfedezőútra, végigsimította a feszes bőrt, körbejárta az izmos, hívogató combokat, és mikor a fiú fenekéhez ért, Niall kétségbeesetten felnyögött.

– Dugj meg – suttogta követelőzőn, mert már alig bírt várni.

– Van időnk, szöszi. Ne siess! – válaszolta Zayn rekedtesen, és a tenyerébe fogta a két, kerekded félgömböt. Lassan gyúrni kezdte a fiú fenekét, amitől Ni feje előrebukott, és úgy érezte, azonnal elájul a vágytól. Mikor Z. az egyik ujját a fiú szájába tuszkolta, hogy szopogassa, Niall vadul cuppant rá, de csak egy pillanat erejéig, mert a szépfiú tüstént kirántotta, majd az ánuszához simította. Ha lehet, Niall még hangosabban sóhajtott fel, mint korábban, és amikor Z. finoman benyomta a mutatóujját a hátsójába, összeszorultak a záróizmai, és a kéj hullámokban söpört végig a testén. Őrületesen jó érzés volt kitöltve lenni – nem akarta, hogy véget érjen a pillanat, de a gondolat, hogy hamarosan valami vastagabb lesz benne, újabb nyöszörgést váltott ki belőle. Zayn apró puszikkal lepte el a hátát, miközben ütemesen mozgatta az ujját. Ni egész teste remegett a visszafojtott vágytól, aztán hirtelen megszűntek a mozdulatok, és Z. kihúzta az ujját.

– Mit csinálsz? – sóhajtotta szomorúan Niall. – Folytasd!

– Mindjárt, édes. Mindjárt – válaszolta, majd megcsókolta a nyakát. Kellemes libabőr lepte el Niall testét az érintése nyomán. Zayn átkarolta a barátját, kissé felnyomta magát, hogy kényelmesen férkőzhessen a fiú lábai közé, aztán lenyúlt, hogy keményre duzzadt, lüktető farkát a szűk kis réshez vezesse. Amint a síkos, nedves makkja Niall vágásához simult, mindketten ziháltan felnyögtek.

– Hatolj belém… – lehelte a szöszi, és kifordította a fejét, hogy a szája összeolvadhasson Zayn ajkával. Körbesimogatták egymást a nyelvükkel, aztán Ni hátranyúlt, megmarkolta a fekete fürtöket, és Z. ezzel egyszerre könyörtelenül belé hatolt. Egy erőteljes lökés, néhány szenvedélyes csók, és a fekete fiú máris felvette a ritmust. Az izmai hullámoztak, ahogy ütemesen dugta a barátját, a körmei pedig félholdakat vájtak a szöszi porcelánfehérségű csípőjébe, majd előrenyúlt, hogy a tenyerébe szorítsa Niall rángatózó szerszámát. Gyorsan verni kezdte, ritmusosan, megfeszülő bicepsszel, miközben a verejték apró indákban szivárgott le a halántéka szélén, aztán figyelmeztetés nélkül a hátára fordította a szöszit, mire a váratlan mozdulattól Ni halkan felsikkantott. Előrelökte a combját, hogy minél mélyebbre hatolhasson a fiúba, aztán újra kezelésbe vette Niall farkát. Az ujjbegyével körözött a nedves makkon, előbb lassan húzogatta a vékony, selymes bőrt, majd észvesztő sebességgel kezdte verni neki, miközben a szöszi feljebb tornászta magát, és az ajkával rátapadt Zayn mellbimbójára. A fekete fiú hátravetette a fejét, és mély hangon nyögdécselt. Az ádámcsutkája fel-le szánkázott, és az egész teste fojtott remegésben játszott. Mikor már érezte, hogy közel a vég, és hamarosan átlépnek a gyönyör kapuján, gyorsított a tempón, de előbb végignézte, ahogy a szöszi lélegzete elakad, majd sűrű spermával teríti be a saját mellkasát. Zayn elvesztette az eszét: őrült tempóban kezdte kúrni, aztán amikor már képtelen volt uralkodni az ösztönein, gyorsan kihúzódott, és fejni kezdte saját magát. Pillanatokkal később sugárban élvezett a fiú arcára, és a farkából spriccelő fehér nedv pókhálószerűen terítette be Niall bőrét. Kifulladva dőltek egymásra, majd a létező legszorosabb ölelésben forrtak össze.

***

Reggel hétkor érkezett az első hívás, és utána nem volt megállás. Egész délelőtt a születésnapi köszöntéseket hallgatta, úgyhogy kellően kifáradt a délután végére. Miután elköszönt az édesanyjától és a testvéreitől, Lou nem vágyott egyébre, csak egy pihentető alvásra. Tudta, hogy a fiúk úgyis felrángatják majd hat körül, hogy készülődni kezdjenek a szentestére. Liam hozza a karácsonyfát, Niall a süteményeket (milyen meglepő…), Zayn pedig az ajándékok eljuttatásáról gondoskodik. Fáradtan feküdt a nappaliban lévő pamlagon, és unottan kapcsolgatta az adásokat, amikor a telefonja csörögni kezdett. Lassan nyúlt érte, mert már beleőrült a folytonos sípoló hangba, ami egész álló nap kísértette.

– Halihó, szülinapos! – jött a vidám hang a vonal túloldaláról, és Lou azonnal felismerte az egyik legjobb barátja, Liam-et. – Mi jót csinálsz?

– Agysorvasztó műsorokat nézek és chipset zabálok – kuncogott Lou.

– Ejnye… – motyogta Li, és Louis szinte maga előtt látta, ahogy a fiú megrázta a fejét. – Az nem valami szórakoztató. Légy résen, drága! Este hétre ott vagyunk. Legyen megterítve, meg minden egyéb… Hozzuk a fát is! Meg még más nyalánkságokat… – tette hozzá Liam, mert nem tudta megállni, hogy egy ilyen poént – ami egyelőre még érthetetlen Lou számára – ne süssön el.

– Igenis! – helyeselt Lou, és bontotta a vonalat.

***

– Nem, Ni, nem! Már megint kezded a fafejűséget… Szerinted mi az érdekes abban, ha felöltöztetve kapja meg?!

– Mondjuk, hogy ki kell csomagolni? – vihogott a szöszi fiú.

– Te teljesen hibbant vagy – nevetett Zayn. – Azért van a doboz, kedves…

– Ja, oké. Mégis hogy képzelted el? Elkezdi kibontani, és egyből egy álló dákót lát?

– Harry majd uralkodik magán… – vágott közbe kuncogva Liam, miközben a fenyőt tolta fel a kocsi platójára.

– Aha, persze… Én pedig a mikulás vagyok – kontrázott Niall.

– Csak egy krampusz vagy – vigyorgott Zayn. – És már a ruhád sincs egyben, ha emlékszel… Ugye?

– Minden egyes centidre – kacsintott rá Ni, majd bevágódtak a furgonba, hogy elinduljanak a megadott címre, ahol Harry fogja várni őket. A nagy, piros ajándékpapírral bevont doboz, a fehér, bolyhos masnival már a kocsi csomagterében pihent, és mindannyian izgatottan várták, hogyan fog Lou reagálni, amikor kibontja a neki szánt, roppant érdekes, megdöbbentő ajándékot…

.

.

.

Hát itt vagyunk!

Elindult a Karácsonyi blog! 

Kellemes, békés, szeretetben eltöltött szentestét kívánok minden kedves Olvasónak!

Tudjátok, karácsony ajándékok nélkül nincs... 

És nem a megvásárolt ajándék a legszebb.

Szerettem volna örömet okozni ezzel a történettel (remélem, sikerül), úgyhogy várom a kommentek záporozását! Ne hagyjatok cserben majd egy írót sem. Csak úgy működik ez az egész! Puszi mindenkinek! Békés karácsonyt! <333 Sam xXx 

U.i.: Később még nézzetek fel, lesz még olvasnivaló!!!