*Sam Wilberry* Winter Storm 2.5/3 A forgatás

Sziasztok! Már csak egy rész van hátra ebből a történetből, aztán érkezik az Eighteen befejezése. Készen vannak, de kedvetlen voltam... Nem volt jó érzés szembesülni azzal a sok bántással, amit pont azalatt a bejegyzés alatt kaptam, amiben az olvasóknak írtam köszönetet! Tisztában vagyok vele, hogy az idei szezon nem volt 100%-os. Én is tanultam, hogy mit kellett volna másképp csinálnom! :) 

*

– Mr. Styles? – Harry csak bólintani bírt. Nem tudta levenni a szemét az előtte megelevenedő jelentről: néhány férfi lézengett a fehér vászon előtt, feketére festett arccal, a fejükön zöld pamutsapkával, melyeknek piros kis szarvaik voltak. Kellett egy perc, mire rádöbbent, hogy krampuszoknak öltöztették őket. – Foglaljon helyet – utasította a szürke öltönyös férfi, aki fehér inget és vörös nyakkendőt viselt. Óvatosan belekarolt Harrybe, aztán a székekhez vezette. Hazz ámulva nézett körbe, próbálta magába fogadni a látványt, miközben karácsonyi dalok csendültek fel. Éppen a Last Christmas ment, amit az All I Want for Christmas is You követett. Édesen elmosolyodott, amitől felvillant mindkét gödröcskéje, aztán valaki megérintette a vállát. Kicsit összerezzent, de hamar rendezte a vonásait.

– Üdvözlöm – érkezett a hang mellőle, mire oldalra kapta a fejét, és egy napbarnított, borostás férfi arca töltötte ki a látóterét. – Liam Payne vagyok – biccentett a fickó. – Velem beszélt telefonon – adta Hazz tudatára, aztán lehuppant melléje.

– Helló – sóhajtotta Harry. – Mit kell tennem?

Li olyan látványosan vigyorodott el, hogy Harryben rekedt a levegő.

– Mindjárt kap egy jelmezt, amennyiben kész végrehajtani az instrukciókat… – biccentett Liam. Harry megköszörülte a torkát, de még így is halkan csengett a hangja:

– Pontosan mit is kell tennem? – tette fel az ezerdolláros kérdést, és olyan nagy szemekkel meredt a fickóra, hogy a másiknak kellett egy perc, míg összeszedte a gondolatait.

– Ez egy erotikus fotózás – magyarázta. – Vonzó, ápolt külsejű férfiakat keresünk fotózásra és forgatásra – jegyezte meg. – Mindenkinek lesz egy párja, és az egésznek az a lényege, hogy minél izgatóbb pózban, szituációkban, jelenetekben tudjuk felvenni az adott párt – felelte Liam, miközben vadul gesztikulált a kezeivel.

– Tulajdonképpen meg kell dugatnom magam egy ismeretlennel? – sóhajtotta, de erre nem kapott választ. Alig bírta kinyögni a szavakat, annyira meg volt illetődve. Hosszú, zongoristaujjaival a hajába túrt, és olyan hangosan vette a levegőt, hogy Liam megpaskolta a vállát.

– Megéri – nézett rá határozottan. – 1200 eurós az órabérünk… – adta a tudatára a férfi, mire Hazz szemei majdnem kiestek a helyükről. Alig bírta feldolgozni a szavakat, és a gondolatot, hogy egyelten délután tízszer annyit kereshet, amennyiért két héten át gürcölt volna, felvillanyozta. A gyerekfelügyelet jó dolog volt, de nem olyasmi, amiből elegendő bevételt tudott volna összekaparni ahhoz, hogy még időben befizethesse az egyetemet, és jelentős összeg maradjon meg az albérletére is.

– Oké – szaladt ki az ajkán, pedig szerette volna alaposabban is átgondolni, de a pénzszerzés lehetősége teljesen felvillanyozta. – Benne vagyok! – tette hozzá elszántan, és Liam látta, ahogy a smaragdíriszek felcsillannak.

– Itt írd alá! – kacsintott Payne, mire Harry egyetlen szó nélkül, magabiztosan firkantotta alá a kijelölt helyen a szerződést. Olyan veszettül mosolygott, hogy már fájt a szája, de azért rendületlenül vigyorgott, miközben magában dúdolta a Shake up the Christmast. – It’s Christmas time… – dúdolta hangosan, Liam pedig jólesően felnevetett.

*

Kicsit elnevette magát, mikor a tükörben szembesült önmagával: rémesen vicces volt, ahogy a krampuszsapka kissé lelógott a fején, a piros szarvak előredőltek, az arca pedig olyan fekete volt, hogy még az édesanyja sem ismert volna rá. Ahogy végignézett magán, elégedetten tapasztalta, hogy egész jóformában van. Azonnal megrohanta az ereit a vágy, és amint kilépett az öltözőből, a piros bőrbokszerben azonnal keményedni kezdett a farka.

– Jól van, jól van emberek – hallotta meg Liam hangját. – Harry? – pillantott hátra a férfi, és amint meglátta, hevesen integetni kezdett feléje.

– Gyere, gyere… – sóhajtotta biztatóan, mire Hazza imbolygó léptekkel indult a fickó irányába, miközben azon volt, hogy a farka ne álljon fel teljesen. – Oda ülj, kérlek… – intett egy pad irányába, és picit meglökte a vállát, hogy igyekezzen. Összesen három ülőalkalmatosság volt elhelyezve a fehér vászon elé, amelyet különféle LED elemes fényfüzérekkel, díszgömbökkel, és vörös girlandokkal tettek látványosabbá. Olyan illat terjengett odabent, mintha frissen sülne a kürtöskalács, és a vaníliás aroma teljesen megszédítette Hazzt.

– Szia! – suttogta, mikor elhelyezkedett a padon ücsörgő fiú mellett, de nem érkezett válasz. A srác lehajtotta a fejét, és egyetlen pillantásra sem illette Harryt. Különös, furcsa érzés hatotta át a lelkét, de nem tudta volna megmagyarázni, hogy mi.

– Drágáim… – csapta össze a kezét Li. Hazz felkapta a fejét, és leleményesen bámulta a fiút. – Ma délután egyetlen dolgotok van, világos? Szeretkezzetek akkora szenvedéllyel, erotikusan, hogy még az én vérem is felpezsdüljön! Ha ez sikerül, akkor már elértetek valamit… – kacsintott ránk. – Egy heteró figyelmét extra nehéz felhívni ilyesmivel, de sosem lehetetlen… – motyogta. A reflektorfények lassan elhalványodtak, és Harryn erőt vett a kíváncsiság. Ahogy a sugarak egyre tompábban kezdtek sütni, úgy hevült fel a vére, fokozódott a szívverése, és az izzadtság kiütött a homlokán. Oldalra bámult, és mikor a félhomályban meglátta a másik fiú elnyílt ajkát, nem gondolkodott tovább, csak tette a dolgát. Úgy nyúlt utána, mintha ő lenne az utolsó esélye ebben az életben. Finoman közelebb csúszott hozzá, kiélvezve az erőt, ami minden egyes mozdulattal nőttön-nőtt a mellkasában, miközben felemelte a kezét, szétnyitotta az ujjait, és a tenyerét finoman a fiú mellkasára tapasztotta. Kiérezte a tenyere alatt a másik zakatoló szívverését, az adrenalinnal vegyes szexuális erő pedig túltengve áradt a testébe. A mutatóujjával végigsimogatta a fiú ajkát: megdöbbentően vékony, kimérten egyenes, mintha egy szobrász faragta volna, mégis enyhén duzzadt. Hazz érezte, hogy a farka rángatózva feszül a bokszeralsójában, és ahogy közelebb hajolt, a másik fiú átkarolta a derekát, és úgy mászott az ölébe, hogy Harry felnyögött attól, ahogy a bőrük összeért. Izzadt testük tökéletesen tapadt össze; pillanatokon belül megtalálták egymás ajkát. Eleinte kutatóan simogatták végig egymás száját, élvezték, hogy a forró leheletük összeolvadt, közben Hazz végigsimított a karcsú csípőn, a meglepően kerek, formás fenekeken, aztán rámarkolt a fiú farkára.

– Istenem… – szökött ki az ajkán, és ha lehet, úgy megdermedtek, hogy egy pillanatig mozdulni sem tudtak. Harry keze kővé dermedt a másik csípőjén, az ujjai a bőrébe vájtak, amitől a fiú halkan nyöszörgött. Mikor képes volt gondolkodni és felülkerekedni a sokkon, amitől olyan erősen kezdett kalapálni a szíve, hogy nem bírta kapkodni a levegőt, felemelte a kezét, a tenyerébe vette a másik arcát, aztán óvatosan föléje hajolt és az ajkaira suttogta:

– Lou? – lehelte édesen, és minden szó szenvedélyesen tört fel a torkán. – Te vagy az, Lou?

– Harry? – jött az ismerős, vékony hang, amibe beleborzongott Hazz, és úgy rántotta magához Louis-t, hogy majdnem leszédültek a padról: a pillanat nem tartott sokáig, mert a másik tenyere kőtömbként csattant a mellkasának.

– Mit keresel itt? – kérdezte Lou közömbösen, és a távolságtartó hangsúly megrettentette Harryt.